Ferge Zsuzsa és Gáncs Péter disputája a szegénységről

Budapest – 2014. február 17-én az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány szervezésében a Petőfi Irodalmi Múzeumban került sor Ferge Zsuzsa Széchenyi-díjas szociológus és Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökének disputájára. A beszélgetés témája „Mit teszünk és mit tehetnénk?” címmel a hajléktalanok és mélyszegénységben lévők aktuális kérdései voltak. Szöveg: Galambos Ádám, fotó: Kiss Tamás (evangelikus.hu)

Ferge Zsuzsa és Gáncs Péter disputája a szegénységről

Ferge Zsuzsa és Gáncs Péter disputája a szegénységről

A hajléktalanok mai helyzetétől a rendszerváltást követő szociálpolitika értelmezésén keresztül a segítés társadalmi, egyházi, civil és egyéni felelősségét is érintve járta körbe a hajléktalanokat segítő és nehezebb helyzetbe hozó intézkedéseket Ferge Zsuzsa és Gáncs Péter. A szociológus arra a kérdésre, mi az állam szerepe, elmondta: „Volt olyan idő, amikor az államnak nem volt dolga, hogy a szegénységgel foglalkozzon, mert ezt a feladatot vagy az emberek, vagy az egyház ellátta. Aztán a kapitalizmus hajnalán jött egy korszak, amikor rettenetes mennyiségű ember egyszerűen kilökődött a semmibe, és tömegessé vált a szegénység. Az állam erre nagyon sokáig úgy reagált, hogy kitoloncolta és elkergette ezeket az embereket. Nagyon későn alakult ki az, hogy az állam valós feladatának tekintse a segítést.” A mai szociálpolitikával kapcsolatban Ferge Zsuzsa leszögezte: „Be kell vallani, hogy a mai szociálpolitika nem kedvez a szegényeknek. Minden embernek megvan az élethez való joga, így állami feladatnak tekinthető ennek biztosítása.”

„Az evangélikus egyházon belül nagyon csekély számú intézmény foglalkozik kimondottan a hajléktalanok megsegítésével. A rendszerváltást megelőző időszakban nem végezhettünk ilyenfajta tevékenységet, és ehhez sajnálatosan hozzászoktunk. Az egyháznak az a feladata, hogy most már ne az épületeinek állagával, hanem a templomaiból való kilépéssel foglalkozzon. Az a nehézség, hogy sokszor nehezen találjuk az utat azokhoz az emberekhez, akik önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerültek, de ez nem mentesít minket az alól a kötelesség alól, hogy az elesettek mellé lépjünk” – fogalmazott Gáncs Péter. Az elnök-püspök megjegyezte, hogy „Magyarország Alaptörvénye az élet védelme és az elesettek megóvása mellett áll”. A püspök azonban azt is leszögezte, hogy „ezek a paragrafusok akkor válnak élővé, ha nemcsak ott, hanem a gyakorlatban is megtapasztalhatóak”.

A beszélgetőtársak között egyetértés volt abban, hogy a szegénység mind bibliai, mind etikai megközelítés alapján olyan állapot, mellyel a társadalom minden rétegének szükséges foglalkoznia. Gáncs Péter örömteli egyházi példákat említett – szeretetszolgálattal foglalkozó gyülekezeteket, valamint az Ökumenikus Segélyszervezet által végzett munkát –, ahol ez a mindennapi gyakorlat része. Ferge Zsuzsa a civil kezdeményezéséken belül a Város Mindenkié csoport tevékenysége mellett érvelt, azonban egyetértett azzal a felvetéssel is, hogy a civil szektor felszólalásai nem elég reprezentatívak, hiszen az összefogás hiánya ezen a területen is érződik.

Az élő internetes közvetítés segítségével a világhálón is követhető disputához hozzá is lehetett szólni. A kérdések a szegénységpolitika lehetőségeire, külföldi tapasztalatokra és az egyház és a civil szektor erősebb érdekérvényesítésére irányultak.

Disputa a szegénységről és hajléktalanságról. A beszélgetés videofelvétele ITT érhető el.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek