Asztali beszélgetések… – Boldizsár Ildikó és Kodácsy-Simon Eszter disputája
A beszélgetésen a Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért című, Boldizsár Ildikó által szerkesztett kötet kapcsán mesékről, teremtett világról, a környezet és embertársaink védelmének kérdéséről és mindezeken keresztül "mindennapi etikánkról" gondolkodunk. A kötetben olyan mesék olvashatók, melyek átfogó képet adnak a világ népmesekincséből arra, hogy az egyes kultúrák és vallások miként határozzák meg a teremtett világ iránti felelősséget, az ember ezzel kapcsolatos feladatait. Ezek alapján arra keressük a válaszokat és a további kérdéseket, hogy miként tekintsünk a természetre és a minket körültekintő világra, milyen felelősségünk van a környezetünkért és hogy milyen üzenetet érdemes átadnunk a felnövekvő generációnak.
Környezettudatosságra ébresztő mesék és az ökoteológia találkozási pontjai
„Mint a mesében” – három nap alatt gyűltek össze és három hónap alatt rendeződtek egy kötetbe azok a népmesék a föld minden tájáról, melyeket a Művészek a klímatudatosságért kezdeményezéshez kapcsolódva Boldizsár Ildikó a Metamorphoses Mesterápiás Egyesület segítségével a Magvető könyvkiadónál megjelentetett. A klímatudatos nyomdában készült, ún. FSC-védjeggyel ellátott kötet kívül-belül alternatív utat kínál a régi rend megtalálásához, az új rend kialakításához saját és közösségi életünkben egyaránt.
Boldizsár Ildikó első megszólalásában hangsúlyozta, hogy az ember és a természet viszonyát sosem jellemezte „idill”, nem beszélhetünk a klasszikus értelemben vett „aranykorról” vagy paradicsomi állapotról, mindig adódtak konfliktusok, csak a konfliktus mértéke és az arra adott válaszok minősége változott. A meseterapeuta egyik tisztelt természetfilmese, David Attenborough szavait idézi, aki már jóval korábban kijelentette: „Nem lehetünk elég radikálisak” a változásban, a változtatásban. A „csodakertbe eljutni igyekvőknek” cselekedniük kell, azonnali hatállyal, nincs értelme fontolgatni, késő-e, megéri-e.
Kodácsy-Simon Eszter is felhívta rá a hallgatóság figyelmét, hogy a vészharangok kongatása nem új keletű jelenség. A Római Klub elnevezésű nemzetközi szervezet az 1960-as, ’70-es években kezdte meg munkáját, és már az 1972-ben megjelent, A növekedés határai című könyvükben azt jósolták, ha nem változtatunk hamarosan, akkor környezeti válságba kerül a bolygó. A tanszékvezető megemlítette azt az 1967-ben, Lynn White tollából megjelent, szélsőséges álláspontú tanulmányt is, mely szerint az ökológiai krízisért egyenesen a kereszténység a felelős. Ez az érvelés Kodácsy-Simon Eszter szerint a Biblia félreértelmezéséből, felszínes ismeretéből fakad. A tanszékvezető a hétnapos teremtéstörténet felvázolásával, az eredeti héber kifejezések magyarázatával és kontextusának megvilágításával mutatott rá, hogy Isten nem uralkodásra szólította fel az embert, hanem arra, hogy legyen jó sáfára a földnek.
Boldizsár Ildikó egyik legkedveltebb témája a teremtéstörténeteké. Hangsúlyozta, hogy ezek a történetek nem a világ, hanem a rend keletkezéséről szólnak. A semmiből először káosz lesz, azt szét kell bontani elemeire (a négy elemre), majd külön kerül a föld és az ég, aztán háromosztatúvá válik a világ – közepén egy tartóoszloppal –, végül, hetedikként, benépesedik lélekkel, emberrel, démonokkal és istenekkel, fogalmazott a meseszakember. Boldizsár Ildikó a szolgálat szót hangsúlyozta az ember és a föld viszonya kapcsán, és külön kiemelte – ökopszichológiai megközelítésből –, hogy a bűntudatkeltés és a „szégyenbe hozás” olyan eszközök, amelyek nem működőképesek ebben a válsághelyzetben. A kötetben megjelent mesék, amelyek pedagógusoknak és szülőknek is mankóul szolgálhatnak a környezeti nevelésben – és Kodácsy-Simon Eszter el is határozta, hogy közülük bevisz néhányat a diákjainak hittanórára –, elsősorban inspirálni, cselekvésre ösztönözni, reményt adni szeretnének az olvasóknak. A mesegyűjtő ebben látja a „menekülőutat”, valamint a nap mint nap állhatatosan gyakorolt apró, egyéni lépésekben.
Kodácsy-Simon Eszter, aki fizika–matematika szakos tanári pályáját kiegészíteni vágyva végezte el egykor a teológiát, hangsúlyozta, hogy bár már vannak felismeréseink, és igyekszünk az attitűdformálásra, pozitivista hozzáállásunkon igen nehéz változtatni. Az intellektusunkkal felfogjuk ugyan, de itt, Közép-Európában még nem érezzük eléggé a bőrünkön a fenyegetettséget, magyarázta, és ez a fajta „érzéketlenség” az, amely a tagadást, a bagatellizálást erősíti. Éppen ezért a tanszékvezető elmondása szerint élvezettel és olykor némi „szédülettel” olvasta a Csodakert meséit, és élményei kapcsán kiemelte, hogy az érzelmi érintettségnek mennyire fontos szerepe van a változás folyamatában.
Boldizsár Ildikó elmesélte, hogy egyes kutatások szerint a természetfilmek ma már nem is hatnak ránk, olyan fokú az elidegenedés. A meseterapeuta azt állítja, hogy fel lehet lelni, meg lehet találni magunkban a „kódot” – ahogy minden egyes mesének is van egy értelmezési kódja –, vagyis az ember rendelkezik egy természetes alaptudással arról, hogyan is kellene harmóniában élnie a természettel, csak a hozzá vezető utat nem találja. Ebben segíthetnek a mesék.
A Biblia-kutató a feloldást a maga számára a hármas egység megtartásában látja, vagyis a Biblia által hirdetett szövetség, Isten, ember és a természet kapcsolatiságában. Ha ez a kapcsolat fennáll, akkor rend van, ha sérül, akkor baj van. A tanszékvezető rámutatott a hála, a megelégedés kulcsszerepére, melyre véleménye és tapasztalata szerint az embernek tudatosan rá kell nevelnie magát. Boldizsár Ildikó pedig azzal zárta mondandóját, hogy nem a bolygót kell megmentenünk elsősorban, hanem önmagunkat, és csak ezáltal menekülhet meg a Föld is.
Földmentő mesék
A Mesék a csodakertről – az egyetlen Földért című könyv kapcsán tartottak beszélgetést a Petőfi Irodalmi Múzeumban. (Forrás: Kultúra.hu, szöveg: Ayhan Gökhan)
A mese mindent jobban tud, a mese megmenthet. Boldizsár Ildikó íróval, meseterapeutával és Kodácsy-Simon Eszter evangélikus lelkésszel, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Valláspedagógiai Tanszékének vezetőjével az író szerkesztésében megjelent Mesék a csodakertről – az egyetlen Földért című kötet kapcsán teremtett világról, ökokrízisről, a hétköznapi életben alkalmazható megoldási stratégiákról beszélgetett Galambos Ádám evangélikus teológus január 30-án a PIM-ben.
„Mostanság talán a sokkoló képek látványa, a szembesülés a megégett állatokkal arra késztetett, hogy elgondolkodjam azon, mit is tehetnék. Elsőként az alakul ki az emberben, hogy ugye, ez nem igaz, azt követi, hogy de hát én nem tehetek róla, ezt váltja fel, hogy én jobb leszek, majd megérkezik a depresszió, hogy semmi remény. Ez utóbbi engem is elért” – idézte fel a megjelent kötethez fűződő személyes élményeit Boldizsár Ildikó.
„Végül arra a döntésre szántam el magam, hogy a tanítványaim részvételével szerveződött Metamorphoses Meseterápiás Egyesület tagjait megkértem, segítsenek megtalálni a témába illő meséket. Ennek eredménye az lett, hogy három nap alatt, dátum szerint augusztus huszonhetedikére nagyjából összeállt a kötet” – mondta, majd hozzátette, három hónap múlva megjelent a kiadvány. „Folyamatos ökológiai katasztrófák között éltünk mindig, csak a súlyuk tér el” – figyelmeztetett.
Kodácsy-Simon Eszter felidézte, hogy már a hatvanas-hetvenes években érzékelték, hogy valami baj van a világban, s akkor sokan azt jósolták, ha nem történik változás, hamarosan még nagyobb gond lesz.
„A hetvenes években megkongatott vészharangok olyan állapotokra utaltak, amelyeknek a következményeit nehezen látjuk át, sokan tagadással reagálnak rájuk” – vélte Boldizsár Ildikó. „Az ökopszichológia most keresi az adekvát válaszokat arra, hogyan tudjuk cselekvésre ösztönözni az embereket” – hangsúlyozta.
„Nagyon fontos, hogy a mesékben a teremtéstörténetek nem a világ, hanem a rend keletkezéséről szólnak. Ha a világ mítoszait, népmesekincsét megnézzük, mind tudnak a teremtés előtti állapotról, a semmiről. Ezt követi a káosz, majd csak több lépcső után jutunk el a benépesülő világhoz” – tette hozzá.
Az állat és ember viszonyáról hallott észrevételek rendkívül tanulságosak. Az író kitért rá, hogy a kötetbe beválogatott mesékben az ember legfőbb segítője az állat. A szövegekből az következik, hogy az ember minden ajándékért és segítségért hálás volt. „Akkor bomlott meg az egyensúly, amikor az ember megfeledkezett a háláról, és az önzés, a felhalmozás pillanatáig jutott el, többet vett el, mint amennyit adott” – hívta fel a figyelmet. „Nézzünk szembe a tetteinkkel, hogy rájöhessünk, mit kell tennünk a sikeres változás érdekében” – mondta a lelkész.
Az ötvenhat mesét tartalmazó kötet sokat segíthet abban, hogy bátran tegyük meg a pozitív átalakuláshoz szükséges lépést önmagunk és a bolygó megmentése céljából.
Elfelejtett jelszó?
