Bibó 100 – Egy máig ható politikus, az ember, az édesapa

Budapest – Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány Bibó István századik születésnapján két napos színes rendezvény-sorozattal emlékezett a néhai államminiszterről, 2011. augusztus 6-án és 7-én. Az ünnepi hétvége szombatján Leányfalun, míg vasárnap Budapesten a Kossuth Klubban várták az érdeklődőket. Szöveg: Kiss Tamás. Fotó: Galambos Ádám, Kondella Mihály és Kiss Tamás. (evangelikus.hu)

Bibó 100 – Egy máig ható politikus, az ember, az édesapa

Bibó István

 

A vasárnap délutáni hőség ellenére közel százfős közönség volt kíváncsi a száz éve született politikus emlékére rendezett előadás és beszélgetés sorozatra.

Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány a Bibó István Szellemi Műhellyel és a Bibó István Közéleti Társasággal közösen szervezett alkalmon Bibó szellemi örökségét boncolgatták a különböző gondolkodók.

A megemlékező konferencia nyitányaként Gulyás András olvasta fel a volt köztársasági elnök Göncz Árpád köszöntő sorait.

Első előadóként „Bibó István életművének mai értelmezése” címmel Dénes Iván Zoltán adott átfogó összegzést a bibói életrajzról és életműről. Az előadó igyekezett tisztába tenni a politikus különböző megjelöléseit a történésztől a szociológusig, végül történelemmel foglalkozó politikai gondolkodóként definiálva Bibó Istvánt.

A következő program Botos János, Tatár György, Haraszti György és Balogh Iván beszélgetése volt, „A zsidókérdés Magyarországon 1989 után” címmel. Könnyed, érthető stílusban informatív és emészthető stílusú beszélgetés reflektálás volt Bibó – A zsidókérdés Magyarországon 1944 után című könyvére. Szellemesen emlegették a magyar zsákutcás társadalomfejlődés kifejezést, ahogy Tatár György fogalmazott: „A valódi zsákutcának legalább van vége, ahová, ha elér az ember rájön, és visszafordulhat.”

„Bibó István hatása és ellenhatása – avagy miért szorul folyamatosan háttérbe a bibói gondolat?” címmel Dénes Iván Zoltán, Kenedi János és Perecz László beszélgetése folytatta a sort. Kifejtették, hogy a mai magyar politika mindkét oldalon félreértelmezi, félremagyarázza Bibó szerepét igyekezvén saját javukra magyarázni azt. A beszélgető-partnerek Bibói életműből az őt foglalkoztató kérdések aktualitását emelték ki.

„Politikai kultúra, politikai hisztéria” volt a címe Mester Béla, Balog Iván, Dénes Iván Zoltán, Juhász Attila és Trencsényi Balázs beszélgetésének, aminek mindjárt az elején elhangzott a sok félreértést tisztázó gondolat: „A tolerancia azt jelenti, hogy elismerjük, hogy nincs értékközösségünk és ennek ellenére, ezzel együtt fogadjuk el egymást.”

 

A délutánt lezáró Bibó Borbála, Bibó István és Hanák Gábor beszélgetését Csepregi András moderálta „A szabadságszerető ember: Bibó István” címmel. Érdekes volt hallgatni Bibó István gyermekeit arról, amit a politikus A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata   címmel fogalmazott meg a 30-as években. Legfontosabb tanulságok egyikeként kiemelték annak a veszélyét, amit a szövegkörnyezetből való kiragadás jelent. A délután előadásait követően különösen üdítő volt a politikus után az emberről és a szerető édesapáról hallani.

A Kossuth Klub béli délutánt megemlékezés és gyertyagyújtás zárta a Parlament mellett álló Bibó-szobornál.

 

Bibó 100: születésnapi megemlékezés-sorozat

A hétvégén kétnapos rendezvénysorozattal emlékeztek meg a híres politikai gondolkodóról, Bibó Istvánról, aki augusztus 7-én lett volna 100 éves. Szombaton Leányfalu, míg vasárnap a fővárosi Kossuth Klub adott otthont a Bibó életével foglalkozó programoknak.  Szöveg Fülöp Luca, antropos.hu

Bibó István liberális gondolkodóként élte le életének alig 68 évét. Ez idő alatt levelező tagjaként köszönthette a Magyar Tudományos Akadémia, együttműködött az ELTE egyetemi könyvtárával, 1956-ban kinevezték államminiszternek és számos tanulmányt írt. Halála után Széchenyi-díjat kapott és létrehoztak egy szellemi műhelyt is, amely az ő nevét viseli.
Többek között ez utóbbiról is szó esett vasárnap, a Múzeum utcában. A Kossuth Klubban megrendezett előadások taglalták például Bibó életművének mai értelmezését, a magyarországi zsidókérdést 1989 után, illetve azt is, hogy miért szorult háttérbe a bibói gondolat. Az előadásokat megelőzően Gulyás András nagykövet úr köszöntette az egybegyűlteket, olvasta fel Göncz Árpád hajdani köztársasági elnök üzenetét. Ezek után az esemény fiatal moderátora megjegyezte: „ Az előadások pártpolitikától mentesek lesznek, de a politika nem kerülendő." Ez többé-kevésbé így is történt.
A délután folyamán megtudhattuk, mi a hivatása a Bibó István Szellemi Műhelynek, milyen tanulmánykötetek és monográfiák jelentek meg Bibó életművével kapcsolatban. Kisebb kerekasztal beszélgetésre is sor került: a második előadás végén a szervezők lehetőséget adtak kérdésfeltevésre. Bibó életéről, nézőpontjáról, gondolatairól és hatásairól - illetve ellenhatásairól- neves történészek, szociológusok és gondolkodók beszéltek. Hogy csak néhányat említsek: Tatár György, Botos János, Balog Iván és persze még sokan mások. 

A beszélgetések alatt kiderült - és erről az előadók is szót ejtettek- , hogy Bibó és a bibói gondolat sajnos már jó ideje nincs a köztudatban, nem sokan foglalkoznak vele és kezd feledésbe merülni. Egészen pontosan 1991-től úgy nevezett „bibófelejtésről" is beszéltek, majd a következő évtől indult útjára egy együttműködés és jött létre a szellemi műhely. Ám azt örömmel - vagy pont ellenkezőleg- állapították meg, hogy Bibó teóriái, gondolatai időtállók. Amit ő 50 évvel ezelőtt megjósolt vagy amire figyelmeztetett, az be is következett. Erről beszélt Bibó István fia is, amikor lehetőség nyílt a felszólalásra. Úgy gondolom, hogy ez meg is koronázta a délutánt, hiszen szavai hitelesítették az addig elhangzott gondolatokat.
A vasárnapi eseménysorozat délután fél 1-től, egészen este fél 9-ig tartott; a nap befejezéseként megemlékezést tartottak a Parlamentnél található Bibó szobornál. A Bibó centenárium így egy hangulatos és meghitt gyertyagyújtással zárult a Kossuth-téren.

 

Bibó István:

A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata


A szabadságszerető ember

  1. megköveteli magának és megadja másnak a minden embernek kijáró tiszteletet, de megkülönböztetett tiszteletet, sem magának semmi címet nem követel, másnak pedig úrvoltáért, sem vagyonáért, sem hatalmáért, sem befolyásáért, sem ruhájáért megkülönböztetett tiszteletet nem ad, csak tisztességéért, vagy érdeméért; senki emberfia előtt meg nem alázkodik, alázatoskodó megszólítási és köszönési módokat szájára nem vesz.
  2. magát munkában szolgának, szabad idejében és a maga otthonában úrnak tekinti, és szembeszáll mindenkivel, aki magát szolgálata és munkája alatt is úrként, hatalmasként viseli és másokat szolgáknak, alacsonyabbrendűeknek kezel.
  3. a maga vagy más munkája értékének a leszállítását, emberi kiuzsorázását, vagyoni vagy hatalmi helyzet kihasználását, s egyáltalán semmiféle kizsákmányolást nem tűr, magát vagy mást a maga igazából, világos jogából, megszolgált követeléséből semmiféle erőszakkal, megfélemlítéssel, rábeszéléssel, fortéllyal kiforgatni nem engedi.
  4. őrködik a maga és minden ember egzisztenciájának a szabad és biztosított volta felett, illetéktelen vagy önkényes behatástól való mentessége jogvédelemmel és garanciákkal ellátottsága felett.
  5. szüntelenül szem előtt tartja, hogy az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan és az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát, méltóságát is veszélyezteti: ezért az emberi szabadság minden korlátozása, önkényes letartóztatás, fogvatartás, egyéni vagy hatósági hatalmaskodás, s az emberi méltóság mindenféle megalázása ellen azonnal együttesen, de ha az rögtön nem lehetséges, magában is fellép.
  6. gyűléseken, egyesületben, munkaközösségben vagy bármiféle közösségben éppenúgy, mint a magánéletben önkényeskedést, akarnokoskodást, magánérdek illetéktelen érvényesítését, visszaélést, köz becsapását, közakarat meghamisítását, s mindenféle fenyegetést és terrorizálást nem tűr, minden ilyen ellen saját maga azonnal felszólal és más tisztességes emberekkel összefog, az erőszakosan érvényesülni próbálókat, tekintet nélkül arra, hogy kire és mire hivatkoznak, leleplezi és meghátrálásra kényszeríti, tisztában lévén azzal, hogy minden ilyennek az érvényesülése csakis a tisztességes emberek kényelmessége és megfélemlíthetősége miatt lehetséges.
  7. semmiféle anyagi visszaélést vagy panamát el nem hallgat, sem elfedezni nem segít, bármilyen hatalmas embert kell is ezzel lelepleznie.
  8. minden közügyben meggyőződése szerint vall színt: fenyegetéstől meg nem ijed, hízelgésnek be nem dől, s szavazatát vagy aláírását semmi pénzért vagy előnyért el nem adja.
  9. minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lép fel, minden közérdekű szövetkezésben vagy mozgalomban tehetsége szerint munkájával és adományával részt vesz s igyekszik azt győzelemre segíteni, tisztában lévén azzal, hogy a közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan emberek kezébe való kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történik.
  10. bízik a közösség erejében, az emberek többségének tisztességében és abban, hogy ezt elegendő bátorsággal és igyekezettel érvényre is lehet juttatni, ezért a maga példájával, minden rosszhiszeműség elleni együttes és eredményes fellépéssel és minden jóhiszeműség számára a bizalom előlegezésével erősíti maga körül a közösségben és a tisztességes szándék győzelemre vihetőségében való hitet.

A kézirat lelőhelye:
Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára MS 5111/15.16

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek