Aknay János balatonboglári kiállításának megnyitószövege

Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány és a Balatonboglári Evangélikus Egyházközség szervezésében Aknay János Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész szakrális alkotásaiból nyílt kiállítás a balatonboglári evangélikus templomban. A kiállítást Galambos Ádám, az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány kuratóriumának elnöke nyitotta meg. Fotó: Magyari Márton

Galambos Ádám: Szakrális csendélet

Aknay János balatonboglári kiállításához


Ha a földi élet értelmét keressük, azt önmagában nem tekinthetjük, hisz ahhoz szükséges egy külső, objektív látásmód, mely utat mutat és eligazít. Aknay János festőművész égi hírnökök, követek és földi szentek találkozásait jeleníti meg angyalábrázolásain. A festő, aki nem akarja – vagy nem tudja – elhagyni az ember felfelé tekintését, a világi hírektől elszakadva a szakrálisat, a szentet és ebből következően a valós érzelmeket közvetíti. Egy olyan  világba kalauzol minket, melyben a fájdalom, törődés, lágyság, az érzelmek tiszta megjelentetése nem délibáb, hanem a szeretet által megvalósuló élet.

 

„Nemcsak a tudós törekszik pontos ismeretre, gondolom, hanem a költő is. Ennek a megismerésnek a neve: szeretet. Oda akarom adni magamat valaminek vagy valakinek. Szeretni akarom, hogy megismerhessem, és meg akarom ismerni a világot, hogy szerethessem. Fel akarom fedezni és meg akarom segíteni a dolgokat, hogy ajándékképp visszakapjam tőlük önmagamat.” Mintha Pilinszky János költői hitvallásához kapcsolódna  Aknay János, aki a festészet mesterfokán hozza a néző elé az ember által befoghatót és megérthetőt keresve a szeretet általi valósat...


Aknay János szakrális ábrázolásai az Igazság keresésére kalauzolnak minket. Nem elenged, hanem megóv, nem túloz, hanem lágyan önmagunk belseje felé fordítja tekintetünket. Angyalai tükörként állnak előttünk, melyben saját életünket fedezhetjük fel. Nem kell hozzá egyéb, mint befogadás, nyitottság és annak elfogadása, hogy önmagunk megismerése nem árt, hanem új, tisztább életet eredményez.

Nagy kihívás ez a tárlat, hisz mai világunk szekularizált gondolkodása mellé egy másik perspektívát helyez. Így az angyalok nem a barokk puttók funkciójában tűnnek elénk, hanem világos és tiszta érzelmeket közvetítenek. Elfordítják fejünket a mindennapoktól és csendre, gondolkodásra szólítanak, benső utazásra hívnak...

Angyalok, melyek az Igazságot mutatják.

Milyen csodálatos festői hitvallás az, amikor a művész nem törekszik másra csak a tiszta érzelmek, a fájdalom, a szomorúság, a bizakodás, az elfogadás ábrázolására.

Viszont ne felejtsük el Weöres Sándor megközelítését sem, miszerint:

 

„Angyal és ördög közt éppúgy nem lehet éles határt vonni, mint jó és rossz ember közt. A személyiséged mögötti végtelen áramok, ha hozzájuk férkőzöl, angyalként, ha az élet salakjait föléjük halmozod, ördögként viselkednek.”

Azzal a gondolattal, miszerint rajtunk áll, hogy milyen utat és életet, a tisztességet vagy a kapzsiságot választjuk ajánlom Aknay János festőművész angyalait a közönségnek.

 

Míg a karzat, a padsorok melletti falfelületek az angyalok által az emberi érzelmekre figyelmeztetnek, addig az oltártér más: az isteni dráma valóságos színtere.

 

A balatonboglári evangélikus templomban az apszison belüli alkotások a Koponyahegy, a Megváltó, a Corpus, a Krisztusfej és a kiállítás alatt oltárképként funkcionáló Megváltó című festmények mind Nagypéntekre, Krisztus kereszthalálára hívják fel figyelmünket. Az angyaloktól elszakadva a kereszténység legnagyobb ünnepe, Isten felmérhetetlen áldozata kerül elénk. Az, ami mindent átértékel, mely életünket más perspektívába helyezi. Ezek a festmények adnak választ az angyalok tisztaságára, a minket körülvevő nyüzsgő világtól való elszakadásra, a csend valódi átélésére. A krisztusábrázolások bármennyire is durva és drasztikus valóságot közvetítenek, azok mégsem a fájdalom hangján szólítanak meg, hanem a valóság felismerésén keresztül a bibliai Igazság közvetítői. Olyanok, melyeken a befoghatatlan befoghatóvá válik.

 

Az apszisból kilépve, az angyalábrázolásokon végighaladva a karzatra jutunk, ahol önmagunk útját végigjárva ismét, megerősítésként visszatalálunk az apszis világába.

 

Keken András evangélikus lelkész egyik előadásában melyet Ady Endre vallásos költeményeiről tartott Adyt, a kicsapongó költőt, prófétának nevezte. Korunk prófétája, aki ahhoz is szól akihez az egyház képviselői nem jutnak el. Ma hasonló a helyzet. Aknay János szakrális alkotásai mint a próféta festő tanúvallomásai olyan emberekhez is szólnak és tudatosan vagy a lélek mélyéről üzennek, akik nem feltétlenül tapasztalják azt, melyről a keresztények beszélnek. Nekik utat mutat, míg a hívők számára megerősít, elmélyít és egy spirituális zarándoklatot jelent. Így válik Aknay János művészete Adyhoz hasonlóan prófétai életté, míg szakrális festményei igehirdetésként értelmezhetőek.


Az építész által ihletett templomtérbe a festő által hitvallásként megjelenő alkotások kerültek. A Balatonboglári evangélikus templomban megvalósuló kiállítás szakrális teret öltöztet fel.

 

A kiállítást Radnóti Miklós zsoltárparafrázisának utolsó soraival nyitom meg:

 

„Mint a hegy boldog harmata,
mely a szomjazó völgybe száll:
a magasság oda tölti
az élet vizét örökké!”

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek