Asztali beszélgetések… – Toronyi Zsuzsanna és Závada Pál

Téma: Hajó a ködben

Asztali beszélgetések… – Toronyi Zsuzsanna és Závada Pál

Asztali beszélgetések… – Toronyi Zsuzsanna és Závada Pál

 Asztali beszélgetések… – Toronyi Zsuzsanna és Závada Pál

 

Beszélgetőtársak:

TORONYI ZSUZSANNA – muzeológus, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár vezetője
ZÁVADA PÁL – Kossuth-, József Attila- és Prima Primissima-díjas író, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja
Moderátor: GALAMBOS ÁDÁM evangélikus teológus

 

Téma: Hajó a ködben

Závada Pál Hajó a ködben című, 2019-ben megjelent könyvéből kiindulva egy család életén és döntésein keresztül beszélgetünk a 20. század kérdéseiről, az emlékezés lehetőségéről és arról, hogy milyen dilemmák övezik múltunkat. Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei – a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak, nők és férfiak, egy izgalmas viszonyokból szőtt, nagyszabású rokonság. De minthogy többségük zsidó származású, és 1944 életveszélyes tavaszán vagyunk, az ő történetük – a családtagok roppant vagyona folytán – egyszeri és különleges lesz, huszadik századi történelmünk egyik közismert esetévé válik. Ezt a históriát híven próbálja követni a Hajó a ködben – műfajára nézve viszont hamisítatlan Závada-regény: Hőseinek közvetlen közeléből tudósít, megszólaltatja őket a túlélésért folytatott vagy éppen szerelmi természetű küzdelmeikben, megalkuvás, árulás vagy heroikus helytállás közben. S miközben a viták a rokonság közös sorsa körül forognak, annak is tanúi lehetünk, ki miért és hogyan dönt a maga üzleti- és szívügyeiben, távozás és maradás dolgában – vagy akár végső élet-halál-kérdésekben.

 Asztali beszélgetések… – Toronyi Zsuzsanna és Závada Pál

Családtörténet és sorsközösség – Asztali beszélgetés Závada Pál új könyve kapcsán

Budapest – Závada Pál Kossuth-, József Attila- és Prima Primissima díjas író és Toronyi Zsuzsanna muzeológus, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár vezetője volt a vendége az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány szervezte, Galambos Ádám evangélikus teológus vezette beszélgetéssorozat idei második alkalmának október 24-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A sorsfordító történelmi eseményekről és az ezek vonatkozásában előálló súlyos etikai dilemmákról szóló disputa témájául az író új, Hajó a ködben című regénye szolgált. (Forrás: Evangélikus Élet, Evangélikus.hu, szöveg: Kinyik Anita, fotó: Birtalan Zsolt / Petőfi Irodalmi Múzeum)

Weiss Manfréd kitűnő vállalkozó, közgazdász és iparfejlesztő örököseinek teljesen egyedi, egyszeri és megismételhetetlen történetét nem feladata bemutatni a regénynek – szögezte le Závada Pál Galambos Ádámnak a történeti hitelességet firtató kérdésére válaszolva. „Mindez inkább ihletője volt regényes történetének” – tette hozzá az író. Hogy mi lehet a funkciója a műben a fikciónak, arra a témában felettébb tájékozott Toronyi Zsuzsanna azt válaszolta, hogy bár ő maga igen nehezen olvasta a kötetet, de azt könnyen kiderítette közben, kik a fiktív szereplők. Az ő elsődleges funkciójuk talán az lehet, hogy ki tudnak mondani olyan dolgokat, amelyekről kevesebb a forrásanyag – vélekedett a muzeológus.

Závada Pál magát az irodalmi fikciót a történeti eseményekben, jelenségekben való mélyfúrás, illetve – önironikus módon – a hatásvadászat eszközeként emlegette: „A fikció arra jó, hogy az olvasó többet kapjon, rendüljön meg, fakadjon sírva, ne tudja letenni a könyvet.”

Toronyi Zsuzsanna érdekfeszítő történeti bevezetőt adott a regény olvasásához. Weiss Manfréd a Klauzál téren a semmiből hozott létre egy kis üzemet az 1880-as években. Nemcsak a fegyvergyártás, hanem a konzervipar elindítása is az ő nevéhez fűződik – hívta fel a figyelmet a muzeológus, megemlítve a frontra szállított sóletkonzervek jelentőségét. Weiss Manfréd legkedvesebb veje, Chorin Ferenc családjának magyar viszonylatban kulcsfontosságú szerepére is rávilágított: a Chorin család alapító őse egy jeles rabbi volt, akinek a fiai később beszálltak a gabonaiparba; a világ második malomipari központjává tették városunkat, ők teremtették meg Budapesten a mai élelmiszeripar alapjait.

Weiss Manfrédnak ugyanakkor sokan a szemére vetik, hogy az első világháborúban – demagóg megfogalmazással – a fronton elesett katonák vére árán gazdagodott meg – mondta Závada Pál. Vesztes hatalom lett a Monarchia, ezért aztán rengeteg támadás érte utólag a vezetést. A katonák mellett Weiss Manfréd is helytállt – védte őt Tisza István –, annyi lőszert gyártott, amennyi csak kellett. Bródy Sándor vele készített interjújában mindehhez Weiss Manfréd csak annyit fűzött hozzá: ez volt a dolga, és ő szereti tökéletesen csinálni azt, amit épp csinál. „Valószínűleg jobb világot éltünk volna, ha ő nem abban látja az üzletet, hogy fegyvereket gyárt” – vélte Závada Pál. A Weiss által teremtett tradíció azonban nem állt meg. Hiába volt Magyarországon megtiltva, a gyár különböző trükkökkel folytatta a működését, később még a hitleri Németországgal is együttműködött. Úgyhogy ez nagyon ellentmondásos történet – hangsúlyozta az író.

A beszélgetés talán legérdekesebb szálára, a vallásosság kérdésére Galambos Ádám irányította a hallgatóság figyelmét. Weiss Manfréd a zsidó kórház egyik alapítója volt. Kornfeld Zsigmond – az aradi rabbi leszármazottja – szintén aktív hitközségi szerepet vállalt. Az 1919–20- as évek körül azonban a fiak mind kikeresztelkedtek. Figyelemre méltó, hogy Kornfeld fia, Móric az egész famíliából egyedüliként a legőszintébben hívő katolikussá vált, cikkeket, tanulmányokat is írt erről. Chorint viszont nem érintette mélyen egyik vallás sem – az sem, amelyiket elhagyta, és az sem, amelyiket felvette. „Az én főhősöm ebben is ingadozó középparaszt – mondta Závada –, Kornfeld és Chorin hatása alatt áll, de megrendíti rokonának, a rendkívül képzett orvos Herzog Erzsébetnek a hite, aki nem hajlandó kitérni zsidóságából, és tulajdonképpen megvetésével sújtja a haszonlesőnek titulált sógorait.”

Hogy erkölcsileg hogyan ítéljük meg a hithez való hűséget, a hitből való kitérést vagy a hit addigi bilincseinek széttörését – gondoljunk csak a reformációra –, ezek Závada Pál állítása szerint nagyon kényes kérdések, mindezekhez ebben a korszakban érdekek, kényszerek, félelmek fűződtek. Toronyi Zsuzsanna hangsúlyozta, hogy a zsidóságnak a vallási réteg csupán egy aspektusa, van ugyanis egy „sorsközösséget” alkotó rétege is, amelyből a regényben megjelenített család nem tud szabadulni.

https://asztali.lutheran.hu/megjelent-cikkek-rendezvenyeinkrol/toronyi-zavada/images/screenshot_2019-12-06-_96i6601-jpg-jpeg-kep-5472-x-3648-keppont-atmeretezett-26.jpg?isImage=1

 
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
2020. szeptember »
szeptember
HKSzeCsPSzoV
123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930
Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?