Fabiny Tamás: Bibliával a kézben a gótikus szárnyasoltárok előtt

Budapest – Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány a Magyar Nemzeti Galériával együttműködve 2011. adventi időszakában az MNG-ben állandó kiállításon szereplő későgótikus szárnyasoltároknál négy felekezet általi tárlatvezetés-sorozatot tart szombati napokon 15 órai kezdéssel. A második alkalmon, 2011. december 3-án, dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök gondolatait hallhatták az érdeklődők. Szöveg és fotó: Kiss Tamás (evangelikus.hu)

A Magyar Nemzeti Galériában, az egykori trónteremben kiállított páratlan szépségű későgótikus szárnyasoltárok betekintést nyújtanak a reformációt közvetlen megelőző kor hagyományos ábrázolásmódjaiba, szimbólumrendszerébe. Egyházi tárlatvezetés révén az evangélikus püspök bátorította a hallgatóságot, hogy az ilyen jellegű műalkotások megtekintéséhez használjuk a Bibliát, mintegy mankóként. A püspök is így tett, mikor előadásában, az oltárok által bemutatott bibliai jelenetet felolvasva felelevenítette a történeteket. 

A tárlatvezetésen közreműködött: az Evangélikus Hittudományi Egyetem énekkara, vezényelt: Kinczler Zsuzsanna és Finta Gergely.

 

- December 10-én a budapesti „Énekes Iskola” gyermekkórusa ad elő a szárnyasoltárok hangulatához illeszkedő adventi gregorián énekeket. A hangverseny művészeti vezetője és karmestere Bubnó Tamás.  

- December 17-én Szabó István református püspök tart előadást a Magyar Nemzeti Galéria egykori tróntermében.

A rendezvények minden alkalommal 15 órakor kezdődnek.

Jegyek elővételben a www.jegymester.hu oldalon, valamint a múzeum pénztárában vásárolhatóak. A programra a trónterem befogadóképessége miatt limitált számú belépőjegy váltható. A belépőjegy a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításaira is érvényes. 

 

A püspök előadásán a következő versek hangoztak el:

 

ELŐTÉR

VIZITÁCIÓ -Selmecbányai Szűz Mária templom egykori főoltára (1506)

Csanádi Imre: Mária és Erzsébet

Erzsébet asszony láttatik e képen,

repdes a magzat, dagadó méhében,

mikoron hozzá maga-személyében

Mária mégyen.


Mária, szép szűz, virágok virága,

piros köntösbe, vont-arany ruhába,

öltözék illő, ékes komolyságba,

mennyei mátka.


Zsong még fülében szava Gábrielnek;

benne is, tudja, megfogant a Gyermek.

Közli nénjével, ihol, a Kegyelmet:

csók kezet illet.


Mennyi méltóság, lebegő kecsesség!

Két hölgy köszönthet egymásra szerencsét.

Fehéren burkol fejet patyolatvég,

sőt repes is még.


Körül tavasznak mindenek örülnek,

fű-fa zöld, kéklőn hegyek ünnepelnek, -

kedvre vad kőszál, varasodva, gerjed:

jöjjön a Gyermek!


Gót arany villog sima-boldog égen,

béke víz tükrén, vártornyok kövében,

szerte-kószáló halandók szivében,

mint soha még nem.


Hát a plánták mily vetekedve ontják,

hódolatként, a reneszánszi pompát!

Kék irisz büszkén bodorítja kontyát, -

söprik a szoknyák.


Les rajongón a kegyes asszonyokra

bíbor orcákkal bazsarózsa bokra;

karcsú tő epren szirom-csillagocska -

mind mosolyog ma.


Jaj pedig, mit nem mutogat még tábla!

Gyermekből Férfi - kínba megy, halálba!

Irtózz, keresztyén! - ama szent dámákra

sandítva bárha.


Ujjong, zsolozsmáz gazdag Selmec-Bánya,

pór, pap, mészáros a keresztet hányja.

Áll a szép oltár! - a Céhnek sem bánja

bő adománya.


Köss batyut, piktor! Nézz új hazát, házat!

Munkát és márkát - jó az Isten - más ad!

Láthatják: M. S. - majd: 1506...

Virrad a Század.

 

BEMUTATÁS A TEMPLOMBAN - Okolicsnői főoltár

Ómagyar Mária siralom, 9. strófa

Ó, az igaz Simeonnak

bizony érvényes volt a szava.

Én érzem e bú tőrét,

melyet egykor jövendölt.

 

TRÓNTEREM

SZENT ANNA OLTÁR (Kisszeben 1510 – 15)

Énekek (EÉ 157): 

Egy zsenge rózsatőről

Vessző sarjad, nemes.

Ének zeng régidőből

Jesszének ága ez.

S ím, bimbó nyílt hegyén

Dermesztő hideg télben

éj kellős közepén.


Azt értem, azt a bimbót,

Mit Ézsajás ígért.

Mária karján ringott,

Hogy mennyből földet ért.

Ámulj Isten kezén,

Szűz szülte őt minékünk,

Éj kellős közepén.

 

ANGYALI ÜDVÖZLET (Kisszeben, 1515-20)


Babits: Csillag után

Gépkocsin, vagy teveháton -

olyan mindegy, hogy hogyan!

Aranyat, tömjént és mirrhát

vinnék, vinnék boldogan.

Mennék száz országon át, míg

utamat szelné a vám.

»Aranyad tilos kivinni!«

szólna ott a vámos rám.

»Tömjéned meg, ami csak van,

az mind kell, az itteni

hazai hatalmak fényét

méltón dicsőíteni.«

Százszor megállítanának, -

örülnék, ha átcsuszom:

arany nélkül, tömjén nélkül

érnék hozzád, Jézusom!

Jaj és mire odaérnék,

hova a csillag vezet,

te már függnél a kereszten

és a lábad csupa seb,

s ahelyett hogy bölcsőd köré

szórjak tömjént, aranyat,

megmaradt szegény mirrhámmal

keserüszagu mirrhámmal

kenném véres lábadat.

 

TÚLSÓ TEREM

 MÁRIA FŐOLTÁR, Csíkmenaság (1543)

Idvezlégy, kis Jézuska,

 

idvezlégy, ó kisbaba

Mért fekszel a jászolba,
a hideg istállóba?
 
Hol a fényes palota,
hol a kényes nyoszolya,
Hol a lépes mézecske,
vajjal mázolt köcsöge?
 
Ó, ha Magyarországban,
Bicske mezővárosban
Jöttél volna világra,
akadnál jobb országra.
 
Mert adnánk jó mézecskét,
vajas, édes tejecskét
Szükségedet megszánnánk,
párnácskánkba takarnánk.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
2019. május »
május
HKSzeCsPSzoV
12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031
Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?