Tovább a tartalomhoz | Ugrás a navigációhoz

Személyes eszközök
Itt vagyunk: Főoldal Programajánló Vallástörténeti konferencia a száz éve született Hahn István tiszteletére
Bekezdések

Vallástörténeti konferencia a száz éve született Hahn István tiszteletére

Az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztály Ókortörténeti Bizottsága, az ELTE BTK Ókortörténeti Tanszéke és a Non Omnis Moriar Alapítvány konferenciája.

Vallástörténeti konferencia a száz éve született Hahn István tiszteletére

Hahn István

Esemény megnevezése:
Időpont: 2013. március 22., 10:00 meddig:
2013. március 23., 18:00
Helyszín: Budapest
Esemény hozzáadása a naptárhoz vCal
iCal

Vallástörténeti konferencia a száz éve született Hahn István tiszteletére

Időpont:

2013. már. 22. péntek, 10:00 - 2013. már. 23. szombat, 18:00

Szervezi:

MTA Filozófiai és Történettudományok Osztály Ókortörténeti Bizottsága 
ELTE BTK Ókortörténeti Tanszék 
Non Omnis Moriar Alapítvány

Helyszín:

ELTE BTK Kari Tanácsterem  - 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A

 

Hahn István ókortudós, az MTA rendes tagja 1913-ban született Budapesten. A görög és a latin szak mellett a rabbiképzőt is elvégezte, és tudományos munkásságának első két évtizedét a judaisztika határozta meg. A zsidó mellett az arab hagyományt és nyelvet is jól ismerte, nem véletlen, hogy doktori disszertációját A világteremtés az iszlám legendáiban címmel írta, és védte meg 1935-ben. Az ezt követő tíz év viharai ellenére töretlenül pubikált, többek között egy olyan tanulmányt (Az eretnekek könyvei), amiben feltételezte, hogy a rabbinikus hagyományon kívül álló zsidó vallási iratok is előkerülhetnek az ásatások során. Sejtése beigazolódott, amikor 1947-ben megtalálták a holt-tengeri tekercseket.
Érdeklődése 1950-től a római, majd párhuzamosan a görög történelem felé fordult, olyan alapvetően fontos munkákat publikálva, mint a korábban alulbecsült Appianosz a római polgárháborúkról szóló könyveinek fordítása és kommentálása. Appianoszról írta 1971-ben hatalmas, sajnos publikálatlan akadémiai doktori disszertációját is. Hatalmas nyelvtudása mellett az jellemezte munkáit, hogy az antik világot egységben látta és láttatta, mivel mindegyik forrásnyelvét ismerte. Ezért látott meg olyan összefüggéseket, amelyek a csak latin-görög filológiát művelők számára észrevehetetlenek maradtak.


Szenvedélyes tanár volt, az ELTE Ókortörténeti Tanszékének professzora, korábban a Szegedi Egyetem és az Egri Főiskola tanára. Hallgatók generációi számára testesítette meg az ókor történetét tömegek által látogatott, népszerű előadásaiban. Szerencsére a televízió is felfedezte, milyen remek előadó, és sorozatokban rögzítette óráit a Gólyavári estékben. A nagyközönség ezekből, és ismeretterjesztő könyveiből (Az időszámítás története, Az ókor története, Hitvilág és történelem, A hadművészet ókori klasszikusai) ismerhette meg. Azt csak pályatársai tudhatták, mekkora nemzetközi tekintélye volt, és hány külföldi folyóirat és kézikönyvsorozat kért tőle tanulmányokat.
1984-ben váratlanul ragadta el a halál az alkotói ereje teljében lévő tudós tanárt.


Hahn István emlékére volt tanszéke és a Non Omnis Moriar alapítvány 2008-ban tudományos elismerést alapított az egykori szakterületein jelentős életművet létrehozott tudósok elismerésére. Elsőként a marburgi valláskutató, Thomas Köves-Zulauf vehette át a díjat, amelyben később a kolozsvári Ioan Piso majd a helsinki Heikki Solin részesült. Idén március 22-23-án az ELTE Múzeum körúti campusán a legújabb díjazott, a tel avivi Gideon Bohák vallástörténész, az antik zsidó mágia kutatója két napos nemzetközi vallástörténeti konferencia keretében kapja meg a díjat. A konferenciát a szervezők, az MTA II. Osztályának Ókortörténeti Bizottsága, ELTE BTK Ókortörténeti Tanszéke és a Non Omnis Moriar Alapítvány az idén száz esztendeje született Hahn István emlékének ajánlották.

 

Hahn István 

(Budapest, 1913. március 28. – Budapest, 1984. július 26.) 

ókortörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (1982).

 

Budapesten 1935-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen latin-görög-történelem szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelet, 1937-ben az Országos Rabbiképző Intézetben rabbioklevelet szerzett. 1953-ban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem esti tagozatán elvégezte az orosz szakot. 1937-től 1942-ig a Pesti Izraelita Hitközség oktatási osztályán beosztott tanár. 1942-től az Országos Rabbiképző Intézet Gimnáziumának tanára, 1948-tól a budapesti VIII. ker. Állami Goldziher Ignác Gimnázium megbízott igazgatója.

1949-1951-ig a VIII. kerületi Állami Fazekas Gimnázium igazgatóhelyettese. 1951-től a Zalka Máté Szakérettségis Kollégium tanára. 1952-55-ben a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola adjunktusa, majd docense. 1955-57-ben az Egri Pedagógiai Főiskola Történelem Tanszékének vezetője.

1957-től a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem görög-római történeti tanszékén adjunktus, 1959-től docens, 1963-tól tanszékvezető egyetemi tanár 1983. évi nyugdíjazásáig.[1] Ezzel egy időben 1959-1962-ig félállásban vezette a szegedi JATE Ókori Történeti Tanszékét és oktatta az ókori Kelet, Hellasz és a Római Birodalom történetét. Szoros szakmai kapcsolatot tartott Horváth István Károllyal, aki mint a szegedi JATE Klasszika-Filológiai Tanszékének adjunktusa görög-római irodalmat oktatott. Feltehetően a vallási néprajz tárgyában Bálint Sándorral is voltak szakmai megbeszélései. Hahn 1958-ban a történelemtudomány kandidátusa, 1962-ben doktora lett. Docensi kinevezést 1959. szeptember 1-jén, egyetemi tanári kinevezést 1962. február 1-jén kapott. 1979-ben választották be az MTA levelező, 1982-ben rendes tagjai sorába.

Az ókori Kelet és görög-római történelem és vallástörténet számos területével, köztük az ókori városi kultúra, azaz poliszok, az ókori hadtudomány, a mükénéi és a homéroszi kor, az athéni demokrácia, azaz Periklész kora, a görög és római mitológiaval is foglalkozott. Bemutatta az ókori birodalmakat a születésüktől a bukásukig, ehhez szívesen idézett ókori történetírókat, a görög Hérodotoszt és Thuküdidész-t, vagy a római Appianosz-t, a klasszikus ókortörténet számos vonatkozásban került általa új megvilágításba. Kutatói és oktatói portréjának fő jellemzői: széles körű nyelvismeret, kiváló memória, lényegkidomborító képesség, szemléletes előadásmód és nagy munkabírás.

Főbb munkái

  • A világteremtés az iszlám legendáiban (Bp., 1935);
  • A felavatott ifjú könyve (Fisch Adolffal, Bp., 1938);
  • Zsidó ünnepek és népszokások (Bp., 1940, 1995, 1997, 2004);
  • A fény ünnepe (Chanukka) (Bp., 1941);
  • A zsidó nép története a babiloni fogságtól napjainkig (Bp., 1947, 1995, 1996, 1998, 2004);
  • Történelem. A középiskolai általános továbbképzés és oktatókáderképzés tananyaga. Ősközösség, ókor, korai középkor (Bp., 1953);
  • Az időszámítás története (Bp., 1960);
  • Az ókor története (Az idő sodrában, I. Bp., 1967);
  • Istenek és népek (Bp., 1968; 2. átdolg., bőv. kiad., Bp., 1980; németül is: Götter und Völker, Bp., 1977);
  • Karthago (Máté Györggyel, Bp., 1972);
  • Világtörténet képekben (I, Kulcsár Zsuzsannával és Szabó Miklóssal, Bp., 1972);
  • Róma istenei (összeáll., bev., jegyz., Bp., 1975);
  • Oikumené Studia ad historiam antiquam classicam et orientalem spectantia. 1-4. köt. szerk. Hahn István, Kákossy László. (Bp. 1976, 1978, 1982, 1983)
  • Hitvilág és történelem. Tanulmányok az ókori vallások köréből (Bp., 1982);
  • Világtörténet évszámokban 1789-ig/ összeáll. Engel Pál, lektorálta Hahn István, Hanák Péter, Komoróczy Géza (Bp. 1982). ISBN 9632810546
  • Naptári rendszerek és az időszámítás (Bp., 1983; 1998);
  • Álomfejtés és társadalmi valóság. Artemidorus Daldianus mint társadalomtörténeti forrás (Bp., 1985).
  • A próféták forradalma (Bp. 1998) ISBN 9638569786
  • Keresztények, zsidók az ókori Rómában (História, 2004/5. sz.)
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek