Raoul Wallenberg védett házai Újlipótvárosban

— Felvéve: ,

Építészeti magaslat - emberi mélység... Raoul Wallenberg védett házai Újlipótvárosban.

Raoul Wallenberg védett házai Újlipótvárosban

Raoul Wallenberg védett házai Újlipótvárosban.

Esemény megnevezése:
  • Budapest
  • hír
Időpont: 2013. 04. 28.
mikortól: 14:00 meddig: 16:20
Helyszín: Budapest
Név Miénk a Ház!
Esemény hozzáadása a naptárhoz vCal
iCal

Építészeti magaslat - emberi mélység
Raoul Wallenberg védett házai Újlipótvárosban.

Újlipótváros történetében az 1930-as évek második felében új élet kezdődött. Ez idő tájt épültek fel azok a modern lakóházak, amelyek ismertté tették a városrészt. Híressé nem csak építészeti szempontból vált a főváros eme lakónegyede, hanem azért is, mert e friss bérpaloták lakói között ott találjuk a korabeli Budapest nagypolgárságának legjavát. A neonfényes szép világot azonban alig több mint 10 év után sötét fellegek árnyékolták be... A szépen szabályozott utcákon náci és nyilas egyenruhás katonák jelentek meg, akik sokszor kegyetlen módszerekkel hurcolták el - többek között - a környék lakóit is. 1944 tavaszától az újlipótvárosi bérházak új minősítéseket kaptak: egy részük "csillagos ház" lett, ami a bizonytalanság és a félelem otthonává vált. Majd válaszként az év őszétől megszervezett ún. "védett házak" igyekeztek menedéket nyújtani az üldözötté vált zsidó lakosság számára. 
A nemzetközi gettó létrehozásában és ezeknek az oltalmat nyújtó házaknak a szervezésében élen járt egy svéd fiatalember. Ő diplomataként került Budapestre azért, hogy az országban egyre jobban eluralkodó fasizmusról informálja a világot. Szerepe azonban máshogy alakult... Dilpomáciai feladatain túlmutatva magyar zsidók ezreinek életéért küzdött, és végül ő maga is ennek a minden erkölcsi normát mellőző kornak az áldozatává vált.
A 12 állomásos Építészeti magaslat - emberi mélység című városi sétánkon Raoul Wallenberg védett házainak egy részét járjuk be. Felidézzük a magyar történelem legsötétebb telét, és megemlékezünk arról a több tízezer emberről, akik számára többé már nem jöhetett el a tavasz...

A vezetés a Katona József - Kresz Géza utca sarkáról indul 2013. április 28-án, 14.00 órai kezdettel.
A részvétel ingyenes, de támogatójegy vásárlásával segítheti a sétát szervező egyesület, a Miénk a Ház! munkáját.

Wallenberg az íróasztalánál munkatársaival 1944. november 26-án

Wallenberg a munkatársaival íróasztalánál 1944. november 26-án

forrás: www.wallenberg.hu

Raoul Wallenberg

Raoul Wallenberg Svédország egyik leghíresebb családjának sarja. Generációkon keresztül neves bankárok, diplomaták és politikusok kerültek ki ebből a családból. Raoul Oscar Wallenberg, az apa, fiatal tengerésztiszt volt, Jacob és Marcus Wallenberg, Svédország két legnevesebb bankárának és gyárosának unokatestvére. 23 évesen rosszindulatú daganat következtében hunyt el. Raoul 1912. augusztus 4-én született Stockholmban, három hónappal édesapja halála után. Édesanyja Maj Wising, a híres Per Johann Wising ideggyógyász professzor lánya, aki férje halála után 1918-ban újra férjhez ment Fredrik von Dardelhez, a stockholmi Karolina-kórház főigazgatójához. Ebből a házasságból született Wallenberg két testvére, Guy és Nina.

Raoul nevelését apai nagyapja, Gustav Wallenberg vette át, aki képviselő és hajózási vállalkozó volt, később törökországi nagykövet. A család a hagyományok szerint Raoult is bankárnak szánta, ő azonban inkább az építészet és a kereskedelem iránt érdeklődött. A kisfiút nagyapja korán hozzászoktatta az önállósághoz, és arra törekedett, hogy nemzetközi szellemben nevelkedjen. Ezért minden nyáron külföldre küldték, hogy nyelveket tanulhasson. Járt Angliában, Franciaországban, Németországban is, méghozzá teljesen egyedül, kísérő nélkül. Tizenkét éves korában nagyapja magához hívta Konstantinápolyba, ekkor a kisfiú Belgrádban az éppen akkor folyó tüntetéseket is végignézte.

Az elemi iskolát Stockholmban végezte, majd 9 évesen a Svéd Állami Kísérleti Iskolába került. 1930 tavaszán érettségizett, oroszból és rajzból kitűnően vizsgázott. Érettségi után egy hónapig a világhírű Stockholms Enskilda Bankban dolgozott, majd letöltötte kötelező katonai szolgálatát a testőrségnél. 1931-től Amerikában folytatta tanulmányait, a Michigan University-n építészetet tanult. 1935-ben, a diploma megszerzése után Dél-Afrikába ment, Cape Townban egy svéd cégnél helyezkedett el. Fél év múlva nagyapja állást szerzett neki egy holland banknál a palesztin Haifában.

Palesztinában került először kapcsolatba Németországból menekült zsidókkal, akiknek az üldöztetésükről szóló beszámolói mélyen felkavarták. 1936-ban visszatért Svédországba, és nemzetközi kereskedelemmel kezdett foglalkozni. A Sven Salén és a magyar származású dr. Lauer Kálmán alapította Közép-európai Kereskedelmi Rt-nél helyezkedett el. A cég elsősorban élelmiszerüzletekkel foglalkozott. A vállalat a háború alatt a közép-európai vöröskeresztes intézmények számára is tudott szállítani élelmiszert. Wallenberg érdeklődése a humanitárius munka iránt a vöröskeresztes szervekkel folytatott tárgyalásokon vált egyre intenzívebbé. Wallenberg hamarosan részvényes és nemzetközi igazgató lett a vállalatnál, köszönhetően nyelvtudásának és annak, hogy szabadon utazhatott Európában. Járt a németek által megszállt francia területeken, sőt, Németországban is, ahol megismerkedhetett a német bürokrácia útvesztőivel. Többször járt Magyarországon is.

Miután a németek bevonultak Magyarországra, a deportálással fenyegetett zsidók megpróbáltak semleges országoktól kérni útlevelet. A svéd nagykövetség ideiglenes útleveleket, úgynevezett Provisorikt Pass-okat bocsátott ki olyanok számára, akiknek rokonai, vagy jelentős üzleti kapcsolatai voltak Svédországban. 

1944-ben az Egyesült Államok is kérte, hogy a svéd kormány járjon közben Magyarországon. A svédek elhatározták, hogy információszerzés és segítségnyújtás céljából Magyarországra küldenek valakit. Tanácsot kértek ez ügyben dr. Lauertől, aki jól ismerte a magyar viszonyokat. Lauer Wallenberget ajánlotta, őt azonban először nem találták erre alkalmasnak. Később az amerikai War Refugee Board (Háborús Menekültek Tanácsa) képviselője is megkereste dr. Lauert egy hasonló kéréssel, aki ismét Wallenberget ajánlotta figyelmükbe. Ez alkalommal elfogadták a javaslatát, hogy Wallenberget a svéd követség humanitárius attaséjaként Magyarországra küldjék.

Wallenberg nem akart a protokoll és a bürokrácia szövevényében elveszni, ezért szabad kezet kért magának, hogy ne kelljen előzetesen egyeztetnie lépéseit a svéd nagykövettel. Azt is kérte, hogy a rendes úton kívül, futárokkal is küldhessen jelentéseket.

A svéd külügyminisztériummal kötött megállapodás szerint Wallenberg a mentés terén teljesen szabad kezet kap, akár megvesztegetés útján is megkísérelheti az életmentést. Hallgatólagosan hozzájárulnak ahhoz, hogy felvegye a kapcsolatot a magyar kormánnyal és a németekkel szemben álló bizalmi emberekkel, akiknek a névsorát a stockholmi angol és amerikai követségen adták át neki. Engedélyt kapott arra is, hogy szükség esetén a követségen biztosíthasson menedéket az üldözötteknek és kiadhasson a mentességhez szükséges okmányokat is. Hivatalosan is kérhet audienciát Horthytól, hogy az ő közbenjárását is elnyerhessék, valamint az akkori miniszterelnökkel, Sztójayval is kapcsolatba kellett lépnie, hogy lehetőség szerint hatást gyakoroljanak rá. A megállapodás alapján a király Wallenberget követségi titkárnak nevezte ki.

1944. július 9-én Wallenberg megérkezett Budapestre. Ekkorra a vidéki gettókba zárt zsidókat már deportálták, és Eichmann már a budapesti zsidóság elszállítását tervezte. Július elején azonban Horthy kormányzó a svéd király levelének hatására és nemzetközi nyomásra leállíttatta a deportálásokat.
Wallenberg nem a hagyományos diplomáciai módszereket alkalmazta, hanem a vesztegetéstől a zsarolással való fenyegetésig szinte bármilyen lehetőséget megragadott, hogy életeket menthessen. A svéd követség munkatársai először megdöbbentek módszerein, később azonban, sikereit látva, teljes mértékben támogatták.

Wallenberg elsőként egy svéd védő-útlevelet tervezett, amely alkalmas arra, hogy a magyar és a német hatóságok előtt igazolja, hogy a menlevél tulajdonosa a svéd követség védelme alatt áll. Először 1500 ilyen 'Schutzpass' kibocsátására kapott engedélyt, majd sikerült ezt a számot 4500-ra emelni. A valóságban azonban jóval több ilyen védőlevelet adtak ki. A munkatársai is a védettek közül kerültek ki, az iroda alkalmazottainak létszáma több száz főre gyarapodott, de sokszor még így is nehezen győzték a munkát.

Szálasi hatalomátvétele után Wallenberg még nagyobb erőfeszítéseket kényszerült tenni védettjei megmentése érdekében, mert a nyilasok legtöbbször nem vették figyelembe a védettséget igazoló okmányokat. Wallenberg ezért megnövelte a svéd "védett házak" számát. Pesten több mint harminc épületen függött a svéd zászló, ezeket a házakat Wallenberg a svéd fennhatóság alá tartozónak nyilvánította. A házakba hamarosan 15 000 lakó költözött.

Más semleges országok követségei is hamarosan követték Wallenberg példáját és védleveleket adtak ki, valamint védett házakat létesítettek egyes menekültek számára.

A háború vége felé, amikor a körülmények már teljesen kilátástalanok voltak, Wallenberg egy egyszerűsített védlevelet talált ki, amin már csak az ő aláírása szerepelt. Az akkori zavaros helyzetben ez is megfelelt. 

Ezt követően azonban a kormány érvénytelennek nyilvánította az összes védlevelet. Wallenberg a külügyminiszter, Kemény báró feleségének közbenjárásával elérte, hogy a svéd menleveleket újból érvényesnek ismerjék el.

Wallenberg az Eichmann parancsára gyalog a határ felé irányított zsidó menetek megsegítését is megkísérelte. Munkatársaival megpróbálták kiszabadítani a vagonokból és a menetoszlopokból a svéd védetteket, valamint ételt és gyógyszert juttatni a gyalogmenetektől elcsigázott, éhező és gyakran a szabad ég alatt alvó embereknek. 

1944 vége felé Wallenberg Budáról Pestre helyezte át a követség működését. Védettjei már sem a nemzetközi gettóban, sem a védett házakban nem voltak igazán biztonságban, az ellenőrizhetetlen helyzetben különböző nyilas csoportok önhatalmúlag jártak el, kiürítettek akár védett házakat is, lakóikat pedig elvitték. Wallenberg és munkatársai azonban igyekeztek minden bejelentésre gyorsan a helyszínre menni és kiszabadítani védettjeiket.
1945 januárjában Wallenberg megtudta, hogy Eichmann mindenkire kiterjedő mészárlást tervez a gettóban. Wallenberg a vele együttműködő Szalai Pál közvetítésével elérte, hogy a német parancsnok megakadályozza ezt az akciót.

Két nappal később a szovjetek elérték a két budapesti gettót. Wallenberg a kutatások szerint több ezer embert mentett meg. 

1945. jan. 17-én Wallenberg Budapestről Debrecenbe indult, oda azonban soha nem érkezett meg. Feltételezések szerint sofőrjével, Langfelder Vilmossal együtt erőszakkal a Szovjetunióba hurcolták. Megbízható szemtanúk szerint Moszkvában az NKVD tartotta fogva, majd Langfelderrel együtt a lubjankai börtönbe került. 1945. március 8-án szovjet nyomásra a Magyar Rádió bemondta, hogy Wallenberget a Debrecenbe vezető úton a nyilasok vagy a Gestapo ügynökei meggyilkolták. 1957-ben aztán azt állították, hogy 10 évvel korábban a lubjankai börtönben halt meg. Tisztázatlan halálával kapcsolatban, a 90-es években újra kételyek merültek fel, személye után ismét nagy erővel indult meg a kutatás.

Több információ erről az eseményről

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
2018. május »
május
HKSzeCsPSzoV
123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031
Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?