Váli Dezső: Hittanlecke a keresztútról - böjti kiállítás Budapesten

Budapest – 2014. március 6-tól látogatható a Váli Dezső festőművész keresztút-sorozatából és az ahhoz evangélikus lelkészek által írt meditációkból rendezett kiállítás a Budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezet templomában. Szöveg és fotó: Galambos Ádám (evangelikus.hu)

Váli Dezső: Hittanlecke a keresztútról - böjti kiállítás Budapesten

Váli Dezső: Hittanlecke a keresztútról - böjti kiállítás Budapesten

Czöndör István, Szabó B. András és Réz-Nagy Zoltán evangélikus lelkészek a tavalyi böjti időszakban Váli Dezső Munkácsy-díjas festőművész Koldus-keresztút sorozatához meditációkat írtak az evangelikus.hu olvasói számára. Ez a sorozat 2013 nyarán a Tenger és műterem című kiállítás részeként a Nagy Tamás építész által tervezett balatonboglári templom tornyában volt elhelyezve. Az idei böjti időszakban pedig a budapesti egyetemi gyülekezetek templomában találkozhatnak a megszokottól igencsak eltérő keresztút-értelmezésekkel az érdeklődők.

A Benczúr László által tervezett templomtér oldalsó részein elhelyezett alkotások lehetőséget adnak arra, hogy elmélyedjünk, elcsendesedjünk és a keresztút kérdéseinek egy másik oldalával ismerkedjünk meg. A kiállításra készült meditációk egy kis füzetben, illetve interaktív módon is elérhetőek. Saját telefonunk használatával, a képek mellett elhelyezett QR-kódok beolvasásával vehetjük „kézbe” a szövegeket.

A kiállított Hittanlecke a keresztútról sorozat alapvetően egy montázs, amely a Munkásmozgalmi Fotóarchívumból a művész által válogatott fényképeket, valamint gyermeke keze írását tartalmazza. A képeken nem Krisztus személye, sokkal inkább, a minket körülvevő világban felfedezhető, a keresztút egyes állomásait elvonatkoztatva bemutató asszociációk jelennek meg. A művész jelen alkotásain Krisztus szenvedéstörténetét úgy dolgozza fel, hogy azon a tartalom tárgyát – ellentétben más keresztutaktól – nem jelöli, csupán érzékelteti. Emberi gesztusok, sorsok és tekintetek tesznek tanúságot a Megváltóról. Elmélkedéssorozat, mely nemcsak az épített térben kívánja felfelé fordítani a tekintetet, hanem teológiai üzenetében is.

Váli Dezső így vall alkotásáról: „1970-ben jártam először Franciaországban, és ott volt szerencsém Vence-ban, a Matisse-kápolnában, keresztútját látni. Hazaérve aztán egy hónap kemény munkával eldöntöttem, hogy hiszen ez nem tetszett. És elkezdtem a témát rajzolni, aztán evvel foglalkoztam egy-két évig, olajképben és grafikában. A történet 1984-ben folytatódik, akkor ismerkedtem meg egy ferences atyával, aki épp egy imaközösséget alapított, megtett engem oda vezetőnek, majd eltűnt Ausztrália irányában. 1988-ban utánam írt, hogy küldjek az ottani plébániájára egy stációsorozat, de papírból, hogy postán el lehessen küldeni. Akkor kezdtem ezt a témát újra rajzolni. Megint több változat született. Először abban gondolkodtam, hogy éhező afrikai kisgyerekek, kilátszó bordával, de ez rossz értelemben aktuálpolitikus lenne. Elmentem a Munkásmozgalmi Múzeumba, és kértem koldusfotókat a harmincas évekből. Kezembe adtak vagy ötszáz darabot, akkor megrémültem. Hogy ez vagy egy délelőtt, vagy három hónap válogatás. Fotógép, felszerelés volt nálam, helyben megcsináltam. Aztán az állomások elnevezése, hozzácsiszolgattam.”

A húsvét hétfőig megtekinthető, díjtalanul látogatható kiállítás az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány, a Budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezet és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának együttműködésével valósult meg.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek