Mácsai Pál és Donáth László disputája

— Felvéve:

Maszk, álarc, szerepek

Maszk, álarc, szerepek

Asztali beszélgetések nyolcadszor Gyõrben

 

 

Van egy színház. Esetünkben az Örkény. Vagy aki úgy ismeri jobban, a volt Madách Kamaraszínház. A színpadon megjelenik egy színész: Mácsai Pál. Amikor éppen nem rendez, azaz nem direktort játszik. Mert hát szerep az egyik is, szerep a másik is. Ám az egyik játék, a másik "valóság". De meddig tart a játék, és hol kezdõdik a valóság? Ha az egyik is szerep, a másik is szerep, mi a különbség a kettõ között?

Van egy gyülekezet. Esetünkben a csillaghegyi. Hétrõl hétre valaki magára ölt egy "jelmezt": a Luther-kabátot, és fellép a "színpadra". Vagy az oltárhoz, vagy a szószékhez. A lelkészszerepben most éppen Donáth László van. De vajon ez szerep-e? Ki lehet-e lépni belõle?

Sorjáznak a kérdések. Hol a "mûsorvezetõ", Ócsai Zoltán lelkész kérdez, és a színész válaszol, hol a színész kérdez, és a másik lelkész válaszol; eközben azt érezzük, hogy szinte ugyanezek a kérdések és válaszok tolulnak az ajkunkra, hiszen valamennyien szerepet játszunk. Van, amit le lehet vetni, és van, ami összemosódik a személyiségünkkel. De vajon azok vagyunk-e, amit vagy akit eljátszunk? Vajon a személyiségünk alakítja a szerepet, vagy a szerep formál át minket? Megegyezik-e az elvárás és a szerep?

Tehát ismételten kérdezhetjük: mi a szerep és mi a személyiség? Hol a határ? És kérdéseinknek még korántsem értünk a végére. Választ kell adnunk a legnehezebbre: mi a kereszténység? Netán ez is egy szerep? Hiszen a jézusi tanítás szerint élni szintén elvárás, noha mindenkinek személyesen kell megtalálnia és megélnie azt az utat, amely Názárettõl Jeruzsálemig és azon túl vezet. Viszont ez az útkeresés is átalakulhat �szereppé�, amely ugyanakkor megtartó is lehet�

A gyõri tanítóképzõ fõiskola termében lejár az április 21-i együttlétre szánt "mûsoridõ". Az "asztali beszélgetés" a folyosón folytatódik. Valaki váratlanul arra kér, hogy egy pillanatra fogjam meg a könyvét. Önkéntelenül belelapozok a keresztény erkölcsteológiáról szóló kötetbe. Talán sorsszerûen nyílik ki egy bibliai idézetnél: ,,Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelõen." (Gal 5,24-25; katolikus fordítás)

,,Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok." (Róm 8,13; katolikus fordítás)

Veres Emese-Gyöngyvér

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek