Irodalmi est és beszélgetés a szerelemről

Résztvevők: Oberfrank Pál, Kéri Kytti, Bárdos Júlia, Lackfi János és Fabiny Tamás

Irodalmi est és beszélgetés a szerelemről

Szeretetnyelv - Oberfrank Pál és Kéri Kitty

„...olykor elfog a szeretet tériszonya…” – Irodalmi est a szerelemről

Budapest – A Házasság hete rendezvényei közt idén február 15-én, a Barabás Villában láthatta a közönség az Ars Sacra Alapítvány által szervezett Szeretetnyelv – a szerelemről című irodalmi estet, amelyet ezúttal az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány szervezésében pódiumbeszélgetés követett. Szöveg: Gáncs-Kiss Tünde és Kiss Tamás, fotó: Kiss Tamás. /evangelikus.hu/

 

Ezúttal Valentin-nap másnapján volt szerencsénk belefeledkezni az Ars Sacra Alapítvány által szervezett Szeretetnyelv – a szerelemről című irodalmi esten Kéri Kitty és Oberfrank Pál színművészek előadásába. Fiatalok és idősebbek, párok és egyedülállók mindannyian együtt ünnepelték a szeretet, a szerelem ünnepét.

Szent Bálint – nevének latin Valentinus alakjából jön a Valentin – mártír sorsú pap volt a 3. században, aki a császár tilalma ellenére titokban összeadta a fiatalokat. A császár haragja börtönbe juttatta, ám a börtönőr lánya tiszta, szűzi szerelemre lobbant iránta, és a kivégzése előtt a barátainak kis cetlikre írt üzeneteit „a te Valentinod” aláírással kicsempészte. E baráti szavakban azt kívánta kifejezni a rab, hogy pártfogója volt és maradt az igaz, Isten előtt is kedves szerelemnek. Ez lett minden későbbi Valentin-napi üdvözlet elindítója.

A budahegyvidéki Barabás Villa rendezvénytermében rendezett irodalmi est elején az elsötétedő nézőtér utolsó sorai felől váratlanul egy női hang hallatszott. „Szeretsz?” – hangzott a kérdés, mire a túloldalról azonnal érkezett a válasz egy férfi hangján: „Igen, szeretlek.” Ronald David Laing Tényleg szeretsz? című versével jelent meg az est két főszereplője. A vers végére a színművészek felérkeztek a színpadra, és kezdődött a majd' egy órán át tartó lebilincselő „beszélgetés”.

Látszólag egy kényelmes fotelekbe süppedt szerelmespár/házaspár pohár bor melletti, átlagos beszélgetésének lehettünk tanúi. Látszólag. Mert igazából sokkal többről szólt az üzenet. Az örök nő és az örök férfi beszélgetését hallhattuk, amely sokszor inkább monológ, sőt néha elbeszélés egymás mellett... Ahogy a meghívón is olvashattuk: „Ez a pódiumműsor a férfi és nő párbeszédére épül. A félreértett szavakról, az egymás mellett való elbeszélésről szól, talán éppen rólad, rólam – és róla, aki minden szeretetek Mestere....”

Lenyűgöző volt, ahogy az este folyamán végighallgathattuk egy szerelem történetét – mélységeit és magasságait – a magyar és a világirodalom klasszikusainak és kortárs alkotóknak a remekművein keresztül. Kahlil Gibran, Reményik Sándor, József Attila, Szabó T. Anna, Pilinszky János, Rónay György, Lackfi János – csak hogy néhányat említsünk a zseniális költők közül, akiknek verseiből Miklya Luzsányi Mónika készítette az összeállítást.

A gondosan megszerkesztett előadás csúcspontja, ahogy a két szereplő (akik nem mellesleg olyan hitelesek voltak, hogy egy pillanatig sem érezte az ember, hogy játszanak) eljut a szeretet legfelsőbb szintjéig, a szeretet legmagasabb dimenziójába. A szeretethimnusz fantasztikus továbbgondolása dr. Fabiny Tamás püspök tollából hangzik, és bár sokszor olvastam már, újra és újra olyan erővel hatnak utolsó sorai, mint először. „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három. Ezek közül pedig legnagyobb: Jézus.” (A teljes írás lentebb olvasható!) 

Az előadást ezúttal pódiumbeszélgetés követte Galambos Ádám moderálásában. A beszélgetőpartnerek: Fabiny Tamás püspök, Bárdos Júlia művészettörténész férjével, Lackfi János költővel, valamint Kéri Kitty és Oberfrank Pál színművészek. Az Asztali Beszélgetések szervezője a szeretet témáját járta körül beszélgetőtársaival. A sok személyes példával, emlékkel, humorral teli beszélgetés méltó folytatása volt a szeretet magasságairól és mélységeiről szóló irodalmi estnek.

 

 Fabiny Tamás: Szeretethimnusz

 

Ha olyan kiváló szónok vagyok is, mint Kossuth Lajos,

vagy Martin Luther Kinggel együtt hirdetem, hogy „van egy álmom”,

de szeretet nincs bennem,

olyanná lettem, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.

 

Ha futurológusként, a jövő mérnökeként vagy csalhatatlan

közvélemény-kutatóként előre látom is a jövőt,

szeretet pedig nincs bennem,

olyan vagyok, mint egy összelapított üres kólásdoboz, amelyet unottan

rúgnak tovább a kamaszok.

 

Ha akkora hitem van is, mint Assisi Ferencnek, Luther Mártonnak

és egy dunántúli parasztasszonynak együttvéve,

de szeretet nincsen bennem,

olyanná lettem, mint a szél által cibált ördögszekér.

 

Ha önfeláldozóan támogatok is alapítványokat, vagy tizedet adok minden

jövedelmemből,

szeretet pedig nincs bennem,

olyanná lettem, mint aki követ ad kenyér helyett és skorpiót hal helyett.

 

Ha két végén égetem is a gyertyát, hajnaltól késő estig robotolok,

éveken át nem megyek szabadságra,

ám szeretet nincs bennem,

olyan lennék, mint egy üres belű hagyma.

 

Ha naponta végigjárom a damaszkuszi utat, rongyosra olvasom a bibliámat,

ha halálomra bizakodó hittel tekintek, úrvacsorával vagy a

betegek szentségével megerősítve készülök elmenni,

de szeretet nincs bennem,

semmi hasznom abból.

 

A szeretet jelentéktelen, mint amikor valaki szamárháton vonul be a városba.

A szeretet nevetség tárgya, mint amikor valakinek kezébe nádszálat,

fejére töviskoszorút adnak.

A szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik.

A szeretet esendő, mint amikor valaki azt mondja : „szomjúhozom”.

A szeretet meglepő, mint amikor valaki szelíden megszólít egy gyászoló

asszonyt a hajnali kertben.

A szeretet játékos, mint amikor valaki tanítványai előtt megy Galileába.

A szeretet nem fúj egy követ a bennfentesekkel, nem kacsint össze a

hatalommal, nem bizonygatja önmaga fontosságát, nem örül a pártok és

politikusok acsarkodásának,

de együtt örül az asszonnyal, aki megtalálja elgurult drachmáját.

Nem örül az ügyeskedéssel szerzett vagyonnak, de együtt örül a mezők

liliomaival és az ég madaraival.

Nem örül a doppinggal elért világcsúcsnak, de együtt örül a fogyatékos

kisfiúval, aki szája szélén csorgó nyállal, nagy erőfeszítésekkel

társának tudja dobni a labdát.

 

A szeretet soha el nem múlik.

Nem veszti el szavatosságát, nem évül el, nem kerül ad acta, nem lesz

unalmas, mint a tegnapi újság.

Legyenek bár istentiszteletek, véget fognak érni,

Legyenek bár egyházak, meg fognak szűnni,

Legyen bár ökumenikus mozgalom, el fog töröltetni.

Mert még nem találtuk meg a rák és az AIDS ellenszerét, nem értjük

távoli földrészek lakóinak a nyelvét, nem fogjuk fel más civilizációk

felénk sugárzott jeleit.

ám egykor majd egyetlen asztalt ülünk mindnyájan körül, és Ő lesz majd

minden mindenekben.

 

Mert a szeretet nélküli kötelességtudat kedvetlen.

A szeretet nélküli felelősség: figyelmetlen.

A szeretet nélküli igazság: kemény.

A szeretet nélküli okosság: gőgös.

A szeretet nélküli barátságosság: hűvös.

A szeretet nélküli rend: kicsinyes.

A szeretet nélküli hatalom: kíméletlen.

A szeretet nélküli birtoklás: fösvény.

A szeretet nélküli adakozás: képmutató.

A szeretet nélküli vallásosság: bigott.

A szeretet nélküli hit: vakbuzgó.

A szeretet nélküli remény: fanatikus.

A szeretet nélküli élet: értelmetlen.

 

Most azért megmarad a hit,

a remény,

a szeretet,

e három.

Ezek közül pedig a legnagyobb: Jézus.

Fájlok
előadás közben   114.0 kB  
Lackfi János   58.1 kB  
Fabiny Tamás   58.4 kB  
Oberfrank Pál   43.2 kB  
Kéri Kitty   86.2 kB  
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek