Fabiny Tamás: Bibliával a kézben a gótikus szárnyasoltárok előtt

Budapest – Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány a Magyar Nemzeti Galériával együttműködve 2011. adventi időszakában az MNG-ben állandó kiállításon szereplő későgótikus szárnyasoltároknál négy felekezet általi tárlatvezetés-sorozatot tart szombati napokon 15 órai kezdéssel. A második alkalmon, 2011. december 3-án, dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök gondolatait hallhatták az érdeklődők. Szöveg és fotó: Kiss Tamás (evangelikus.hu)

A Magyar Nemzeti Galériában, az egykori trónteremben kiállított páratlan szépségű későgótikus szárnyasoltárok betekintést nyújtanak a reformációt közvetlen megelőző kor hagyományos ábrázolásmódjaiba, szimbólumrendszerébe. Egyházi tárlatvezetés révén az evangélikus püspök bátorította a hallgatóságot, hogy az ilyen jellegű műalkotások megtekintéséhez használjuk a Bibliát, mintegy mankóként. A püspök is így tett, mikor előadásában, az oltárok által bemutatott bibliai jelenetet felolvasva felelevenítette a történeteket. 

A tárlatvezetésen közreműködött: az Evangélikus Hittudományi Egyetem énekkara, vezényelt: Kinczler Zsuzsanna és Finta Gergely.

 

- December 10-én a budapesti „Énekes Iskola” gyermekkórusa ad elő a szárnyasoltárok hangulatához illeszkedő adventi gregorián énekeket. A hangverseny művészeti vezetője és karmestere Bubnó Tamás.  

- December 17-én Szabó István református püspök tart előadást a Magyar Nemzeti Galéria egykori tróntermében.

A rendezvények minden alkalommal 15 órakor kezdődnek.

Jegyek elővételben a www.jegymester.hu oldalon, valamint a múzeum pénztárában vásárolhatóak. A programra a trónterem befogadóképessége miatt limitált számú belépőjegy váltható. A belépőjegy a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításaira is érvényes. 

 

A püspök előadásán a következő versek hangoztak el:

 

ELŐTÉR

VIZITÁCIÓ -Selmecbányai Szűz Mária templom egykori főoltára (1506)

Csanádi Imre: Mária és Erzsébet

Erzsébet asszony láttatik e képen,

repdes a magzat, dagadó méhében,

mikoron hozzá maga-személyében

Mária mégyen.


Mária, szép szűz, virágok virága,

piros köntösbe, vont-arany ruhába,

öltözék illő, ékes komolyságba,

mennyei mátka.


Zsong még fülében szava Gábrielnek;

benne is, tudja, megfogant a Gyermek.

Közli nénjével, ihol, a Kegyelmet:

csók kezet illet.


Mennyi méltóság, lebegő kecsesség!

Két hölgy köszönthet egymásra szerencsét.

Fehéren burkol fejet patyolatvég,

sőt repes is még.


Körül tavasznak mindenek örülnek,

fű-fa zöld, kéklőn hegyek ünnepelnek, -

kedvre vad kőszál, varasodva, gerjed:

jöjjön a Gyermek!


Gót arany villog sima-boldog égen,

béke víz tükrén, vártornyok kövében,

szerte-kószáló halandók szivében,

mint soha még nem.


Hát a plánták mily vetekedve ontják,

hódolatként, a reneszánszi pompát!

Kék irisz büszkén bodorítja kontyát, -

söprik a szoknyák.


Les rajongón a kegyes asszonyokra

bíbor orcákkal bazsarózsa bokra;

karcsú tő epren szirom-csillagocska -

mind mosolyog ma.


Jaj pedig, mit nem mutogat még tábla!

Gyermekből Férfi - kínba megy, halálba!

Irtózz, keresztyén! - ama szent dámákra

sandítva bárha.


Ujjong, zsolozsmáz gazdag Selmec-Bánya,

pór, pap, mészáros a keresztet hányja.

Áll a szép oltár! - a Céhnek sem bánja

bő adománya.


Köss batyut, piktor! Nézz új hazát, házat!

Munkát és márkát - jó az Isten - más ad!

Láthatják: M. S. - majd: 1506...

Virrad a Század.

 

BEMUTATÁS A TEMPLOMBAN - Okolicsnői főoltár

Ómagyar Mária siralom, 9. strófa

Ó, az igaz Simeonnak

bizony érvényes volt a szava.

Én érzem e bú tőrét,

melyet egykor jövendölt.

 

TRÓNTEREM

SZENT ANNA OLTÁR (Kisszeben 1510 – 15)

Énekek (EÉ 157): 

Egy zsenge rózsatőről

Vessző sarjad, nemes.

Ének zeng régidőből

Jesszének ága ez.

S ím, bimbó nyílt hegyén

Dermesztő hideg télben

éj kellős közepén.


Azt értem, azt a bimbót,

Mit Ézsajás ígért.

Mária karján ringott,

Hogy mennyből földet ért.

Ámulj Isten kezén,

Szűz szülte őt minékünk,

Éj kellős közepén.

 

ANGYALI ÜDVÖZLET (Kisszeben, 1515-20)


Babits: Csillag után

Gépkocsin, vagy teveháton -

olyan mindegy, hogy hogyan!

Aranyat, tömjént és mirrhát

vinnék, vinnék boldogan.

Mennék száz országon át, míg

utamat szelné a vám.

»Aranyad tilos kivinni!«

szólna ott a vámos rám.

»Tömjéned meg, ami csak van,

az mind kell, az itteni

hazai hatalmak fényét

méltón dicsőíteni.«

Százszor megállítanának, -

örülnék, ha átcsuszom:

arany nélkül, tömjén nélkül

érnék hozzád, Jézusom!

Jaj és mire odaérnék,

hova a csillag vezet,

te már függnél a kereszten

és a lábad csupa seb,

s ahelyett hogy bölcsőd köré

szórjak tömjént, aranyat,

megmaradt szegény mirrhámmal

keserüszagu mirrhámmal

kenném véres lábadat.

 

TÚLSÓ TEREM

 MÁRIA FŐOLTÁR, Csíkmenaság (1543)

Idvezlégy, kis Jézuska,

 

idvezlégy, ó kisbaba

Mért fekszel a jászolba,
a hideg istállóba?
 
Hol a fényes palota,
hol a kényes nyoszolya,
Hol a lépes mézecske,
vajjal mázolt köcsöge?
 
Ó, ha Magyarországban,
Bicske mezővárosban
Jöttél volna világra,
akadnál jobb országra.
 
Mert adnánk jó mézecskét,
vajas, édes tejecskét
Szükségedet megszánnánk,
párnácskánkba takarnánk.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek