Tovább a tartalomhoz | Ugrás a navigációhoz

Személyes eszközök
Itt vagyunk: Főoldal Cikkek rendezvényeinkről A valóság alázatért kiált! – Sopronban az Imák Auschwitz után című kiállítás
Bekezdések

A valóság alázatért kiált! – Sopronban az Imák Auschwitz után című kiállítás

Az Imák Auschwitz után című emlékezet-kiállítás Budapest és Győr után Sopronban, az Evangélikus Gyülekezeti Ház első időszaki kiállításaként került bemutatásra. Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány által szervezett, öt felekezet és a kortárs művészeti élet kiválóságainak összefogásán alapuló holokausztkiállítás hirdeti: „A Soá tragédiája nem zsidó ügy, hanem keresztény és össztársadalmi trauma egyaránt”

Az újonnan átadott Soproni Evangélikus Gyülekezeti Ház első időszaki kiállítása, a holokauszt hetvenedik évfordulójára rendezett tárlat, a közvetlenség által megrázó találkozást nyújt a hetven évvel ezelőtt történt borzalmakra. Itt nem a tragédiát ábrázoló fotókkal, emlékezésekkel találkozunk, sokkal inkább a felekezetek és művészek által megfogalmazott és elénk tárt vallomásokkal. Fabiny Tamás és Gáncs Péter evangélikus püspökök imádságai Fröchlich Róbert és Róna Tamás rabbik fohászai mellett ugyanúgy megtalálhatóak, mint Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát és Steinbach József református püspök Istennek írt bocsánatkérései. És mindezek – mármint az imádságok – a földre helyezve, a falnak támasztva várják, hogy a látogató meghajolva, vagy leguggolva olvassa, imádkozza velük együtt a megbocsátás, a bocsánatkérés és az alázat gyakorlásának sorait. Ezeket az imádságokat olvasták azok a művészek is, akik aztán a saját eszközeikkel fogalmazták meg az imák egyetemes üzeneteit. Így többek között Benczúr Emese, Haász István, Konok Tamás, Lovas Ilona, Matzon Ákos vagy Vojnich Erzsébet alkotásai ezekből a fohászokból indulnak ki és hirdetik a szembenézést és a reményt. A kiállítótérben mindeközben bármennyire is a csendet és az elcsendesedés lehetőségét érezzük, mégsem az vesz minket körül, hiszen Kurtág György A csüggedés és keserűség dalai és a Szent Efrém Férfikar öt felekezet fohászát egybefonó dallama ugyanis bár a csöndet megtöri, mégis, a mélységből feltörő őszinte művek által éppen azt erősíti fel.

A kiállítás megnyitóján Gabnai Sándor esperes köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a nem olyan régen átadott új gyülekezeti komplexum első kiállítása nemcsak az emlékezeté, hanem a jövőbe vetett bizalomé is. „A soproni evangélikusságnak különösen is fontos, hogy foglalkozzon múltjával, hiszen amíg a holokauszt borzalmában szomszédos zsidó testvéreinket hurcolták el, addig azt követően, a kitelepítés éveiben saját magunkon, a soproni német származású evangélikusságon éreztük a megkülönböztetést” – fogalmazott az esperes.

Alpárné dr. Szála Erzsébet, a Soproni Evangélikus Gyülekezeti Ház gyűjteményvezetője hangsúlyozta: „Szép magyar anyanyelvünk szavaival fogalmazott imákat, fohászokat olvashatunk különböző felekezetekhez tartozó keresztény gondolkodók, püspökök, rabbik, szerzetesek megfogalmazásában. A gondolatokhoz, imákhoz képek társulnak – ám nem azok szolgai kiábrázolásaként, magyarázataként, sokkal inkább – új távlatokat nyitva – továbbgondolásként. A szövegek kulcsszavait, főneveit ha sorolom, már önmagukban elmondják, miért is jött létre ez a szöveg-kép-zene összefonódásából született kiállítás: vértanú, mártírok, erőltetett menet, munkaszolgálat, Duna-part, cipők, kémények füstje, vétek, jajkiáltás, kín, hatszázezer erőszakkal lezárt ajak, soha meg nem született leszármazottak, közöny, gyávaság, káini indulat, átkos örökség, iszonyat évei, béke, irgalom, hit és fohász szavai…” Alpárné dr. Szála Erzsébet kiemelte, hogy „szakrális művészettel találkozunk. Minden nagy mű, bevallottan vagy bevallatlanul szakrális, mert letéteményese az isteni üzenetnek. A művész maga a médium, aki üzenetet közvetít lelkünk belső rezdüléseiről. Ám legyen a művészet szakrális vagy profán, kérdései mindig valamiképpen az emberi lélek kérdéseire keresnek és találnak választ. Az emberi lélek nagy kérdései közé tartoznak ma is a történelem által meghatározott események, az események részeseinek szenvedései, a túlélők és az utódok emlékezete, a hagyomány és a múlt feldolgozása, megélése.” A gyűjteményvezető beszédét Heisler András, a MAZSIHISZ elnökének üzenetével zárta: „szolgálja a kiállítás a hiteles emlékezést, a nemzetek és vallások közötti békét, legyen a bocsánat és a megbocsátás szimbóluma. Úgy legyen. Ámen.”

Galambos Ádám evangélikus teológus, a kiállítás kurátora megnyitóbeszédében emlékeztetett arra, hogy a holokauszt emlékév megosztottságával szemben a felekezetek és a művészek összefogása arra figyelmeztet, hogy ne csak szembenézzünk múltunkkal, hanem abból tanulva egy etikusabb, emberibb, testvéribb világ megvalósításán dolgozzunk. A soproni vonatkozásokról a kurátor hangsúlyozta, hogy „nem tudok úgy tekinteni ezekre az alkotásokra, hogy ne jutna eszembe, hogy 1944 májusában Sopronban is felállították a gettókat: az Új utcában, a Papréten, a Torna és az Ötvös utcában. A halálvonat július 5-én indult el Auschwitzba, a vagonokban 1801 soproni zsidó testvérünkkel.” Ezzel kapcsolatban az evangélikus teológus hangsúlyozta, hogy fontos észrevennünk a minket körülvevő, a múlt által is meghatározott valóságot. „A valóság úgy, mint ahogy az itt látható alkotások, a zene, az imádságok, alázatért és bocsánatkérésért kiált. Olyan emberségért, melyet képmutató, magukat igazoló emberek helyett igaz emberek halkan, sokszor név nélkül mutattak. Olyan emberségért, mely meri vállalni akár saját cinkosságát, mulasztását és vétkét. Olyanért, mely felvállalja múltját és ezáltal, vagyis ebből okulva, saját etikájában az ember, az emberszeretet, a másik mint testvér fogalmát éli meg. Az ember ugyanis attól válik a szó igaz értelmében emberré, ha tudatosítja: saját embersége a másik emberségének és ezáltal szeretetének felismerésével és gyakorlásával kezdődik” – fogalmazott Galambos Ádám.

Az Imák Auschwitz után című emlékezet-kiállítás január 4-ig tekinthető meg Sopronban. Az előző állomásain eddig több mint tizenháromezer érdeklődő által megtekintett – és a Luther Kiadó által katalógusban is megjelentetett – kiállítás 2015-ben Pécsett, majd Kecskeméten lesz az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány és a helyi gyülekezetek együttműködésével bemutatva.

IMÁK AUSCHWITZ UTÁN

Felekezeti résztvevők: Fabiny Tamás – evangélikus püspök, Fichl Vilmos – a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, Fröhlich Róbert – főrabbi, Gáncs Péter – evangélikus elnök-püspök, Papp János – baptista elnök, Róna Tamás – rabbi, Steinbach József – református püspök, Szabó István – református püspök, Varga Mátyás – bencés szerzetes, Várszegi Asztrik – pannonhalmi főapát, Verő Tamás – rabbi

Képzőművészek: Benczúr Emese képzőművész, Haász István festőművész, Haraszty István szobrász, kinetikus művész, Klimó Károly festőművész, Konok Tamás festőművész, Krajcsovics Éva festőművész, Lovas Ilona képzőművész Matzon Ákos festőművész, Nádler István festőművész, Szüts Miklós festőművész Tölg-Molnár Zoltán festőművész, Vojnich Erzsébet festőművész

Zene: Kurtág György – zeneszerző, zongoraművész, Szent Efrém Férfikar

Kurátor: Galambos Ádám – evangélikus teológus

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek