Tovább a tartalomhoz | Ugrás a navigációhoz

Személyes eszközök
Itt vagyunk: Főoldal Cikkek rendezvényeinkről „A fény homályt, az árnyak mélye fényt szül...” – összművészeti szimpózium a PIM-ben
Bekezdések

„A fény homályt, az árnyak mélye fényt szül...” – összművészeti szimpózium a PIM-ben

2015. Szeptember 21-én a Fény Nemzetközi Évéhez kapcsolódóan teológiai-művészeti szimpóziumot rendeztek a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az esten kerekasztal beszélgetésekre került sor teológusokkal, művészekkel, valamint fellépett a Szent Efrém Férfikar. /forrás: magyarkurir.hu, szöveg: , fotó: Kondella Mihály, Lambert Attila

„A fény homályt, az árnyak mélye fényt szül...” – összművészeti szimpózium a PIM-ben

„A fény homályt, az árnyak mélye fényt szül...” – összművészeti szimpózium a PIM-ben

Mécsesek fénye vezette a látogatót a Petőfi Irodalmi Múzeum tükörtermébe, ahol este 6 órai kezdettel, Pilinszky János „Áldott szédület” című versének kezdősorából kiindulva a fényhez a tudományos ismereteken túl teológiai, művészeti szempontból kapcsolódó beszélgetésekre került sor.

A köszöntők, előadás és beszélgetések itt visszanézhetőek:

 

 

Az estet E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója nyitotta meg köszöntő beszédével, majd Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, az est megálmodója szólt a közönséghez.

http://asztali.lutheran.hu/megjelent-cikkek-rendezvenyeinkrol/201ea-feny-homalyt-az-arnyak-melye-fenyt-szul...201d-2013-oesszmuveszeti-szimpozium-a-pim-ben/images/imageinnercontentproxy.2015-09-22.6046542398?isImage=1

E. Csorba Csilla kiemelte, hogy a szeptember 21-én megrendezett program az őszi napéjegyenlőség időpontjára esik, amely így szorosan kapcsolódik a fény lelki és spirituális megközelítéséhez.

http://asztali.lutheran.hu/megjelent-cikkek-rendezvenyeinkrol/201ea-feny-homalyt-az-arnyak-melye-fenyt-szul...201d-2013-oesszmuveszeti-szimpozium-a-pim-ben/images/imageinnercontentproxy.2015-09-22.6082557322?isImage=1

Réthelyi Miklós megnyitó beszédében Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke gondolatait idézte, amelyek a Fény Nemzetközi Évének párizsi megnyitóján, az UNESCO székházában hangoztak el. Réthelyi Miklós ezek közül kiemelte a fény felé való fordulás egyetemes emberi tapasztalatát, valamint utalt a bíboros bibliai alapokon nyugvó megközelítésére. Ennek a mélyén, ahogyan az est kezdetén az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke elmondta, a Krisztus-Nap szimbólum áll, amely fényt ad a Holdnak, az egyháznak, valamint a csillagok, a hívők is tőle válnak ragyogóvá az égen.

http://asztali.lutheran.hu/megjelent-cikkek-rendezvenyeinkrol/201ea-feny-homalyt-az-arnyak-melye-fenyt-szul...201d-2013-oesszmuveszeti-szimpozium-a-pim-ben/images/2.jpg?isImage=1

Az est első felében Herényi Levente fizikus tartott előadást „Tudjuk-e, mi a fény?” címmel, amelyben közérthető módon mutatta be a fényről alkotott természettudományos elképzelések múltját.

Előadása a görögök fényről alkotott spekulatív elképzeléseiből indult ki, amelyek elsősorban Platón és Pitagorasz nevéhez köthetők. Elgondolásuk szerint a látósugarak a szemből kiindulva találkoznak a tárgyról visszaverődő fénysugarakkal, így hozva létre a látást magát.

Ez után az euklidészi geometriai fénytanra tért ki, a fénysugár tulajdonságainak vizsgálatára, illetve a fénytörés jelenségére, amely Descartnál került megfogalmazásra mint fizikai törvény. A továbbiakban a fény részecske és hullám természetének vizsgálatáról beszélt, amely Huygens és Newton óta foglalakoztatta a természettudósokat.  A fizika történetén keresztül elemezte és mutatta be a fény e két, egy időben paradox módon megvalósuló tulajdonságát, amelyet a közönség is „megcsodálhatott” az előadó által bemutatott egyszerű kísérletek által. Előadását a fény részecske tulajdonságait elemző kvantum-elektrodinamika kiemelkedő tudósának, Feymann-nak a gondolatával zárta: „A valóság sokkal szebb, mint azt bárki elképzelhetné”, utalva arra, hogy a fényt, mint olyat valójában nem vagyunk képesek látni, csak bizonyos intenzitásokat képes érzékelni a szemünk.

http://asztali.lutheran.hu/megjelent-cikkek-rendezvenyeinkrol/201ea-feny-homalyt-az-arnyak-melye-fenyt-szul...201d-2013-oesszmuveszeti-szimpozium-a-pim-ben/images/3.jpg?isImage=1

A fényről szóló tematikus est második részében Galambos Ádám vezetett beszélgetést Fabiny Tamás evangélikus püspök, illetve Korzenszky Richárd OSB tihanyi perjel részvételével. Első kérdésében a fényről való gondolkodás zsidó-keresztény gyökereire kérdezett rá, idézve a Teremtés könyvének elejét, amelyben Isten elválasztja a sötétséget a világosságtól (Ter 1, 1-4). Korzenszky Richárd saját élményéből kiindulva kezdte meg a beszélgetést, ráirányítva a hallgatóság figyelmét arra, hogy egy szobában felkapcsolt villany fénye árad be a sötét szobába, és nem fordítva. Az idézett szentírási szakasszal kapcsolatban megjegyezte, hogy a fény és a sötétség elválasztása egymástól Isten rendteremtő szándéka, amelybe belehelyezi az embert.

„A fény homályt, az árnyak mélye fényt szül...” – összművészeti szimpózium a PIM-ben

Fabiny Tamás a Biblia első momentumát („Legyen világosság!” – Ter 1, 3) összekapcsolta a Jelenések könyvével, amelyben a világosság mint az üdvtörténet beteljesedésének képe jelenik meg: „Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve. Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké.” (Jel 22, 4-5) Ezáltal kiemelte, hogy az emberi történelem és üdvtörténet a fényből a fény felé tart, amely gondolatot összekötötte a PIM-ben kísérő rendezvényként megvalósult Péreli Zsuzsa „Háborúk és békék” címet viselő tárlatával. Péreli Zsuzsa egyik alkotására hívta fel a figyelmet, amely éppen a fény felé való haladás alkotásaként is megközelíthető.

Galambos Ádám a továbbiakban az egyházi év fény-szimbolikájáról kérdezte a meghívott vendégeket. Korzenszky Richárd a katolikus liturgia fénnyel kapcsolatos elemeit idézte fel, kezdve adventtel, a fény ígéretének izajási megjövendölésével („A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát.” – Iz 9, 1), rátérve karácsonyra, a legsötétebb éj utáni ünnepre, amelyben Krisztus mint a „világ világossága” születik meg. Majd a húsvéti ünnepkör szimbólumairól szólva idézte a nagyszombati liturgia Esxultet-jét, a húsvéti gyertyát megszentelő öröméneket, amelyet a tűzszentelés után a templomba való bevonulást követően énekelnek. („Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa, és ujjongjanak Isten csodálatos művei: fölséges nagy Királyunk győzelmét búgó kürtnek hangja áldva áldja! A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája, és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta; érezze meg az egész nagy világ: már tovatűnt a bűnnek árnya! stb.”) 

Fabiny Tamás nagypéntekről beszélt, a sötétség elhatalmasodásáról a földön mint Isten-fogyatkozásról, amelyet azután a sötétségnek és a fénynek a találkozásával bontott ki. Ahogyan Lucifer lehullott az égből, úgy tűnt el a világ világossága, Krisztus is. Korzenszky Richárd hozzátette az emmauszi tanítványok evangéliumban elbeszélt történetét is, amelyben a tanítványok kérik Jézust, hogy maradjon velük, „mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” (Lk 24, 29) 

Galambos Ádám utolsó kérdésére, amely az est mottójául választott Pilinszky-idézet személyes értelmezésére vonatkozott, Korzenszky Richárd úgy felelt, hogy a sötétségben érzi az ember igazán az igényt és a vágyat arra, hogy lásson, hogy kapcsolatot teremtsen, figyelmeztetve ugyanakkor, „Jól csak a szívével lát az ember.” (Antoine de Saint-Exupéry) Fabiny Tamás Szent Tamásnak a feltámadott Krisztusal való találkozására utalt zárszóként, a látás és érzékelés tapasztalatára, és arra, hogy valójában a hittel kell érinteni és látni, ahogyan Jézus mondja Tamásnak „Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” (Jn 20, 29)

A Czigány Tamás építésszel, Haris László fotóművésszel, valamint Mengyán András képzőművésszel vezetett beszélgetés során Czigány Tamás elmondta, hogy az építészet a fénnyel való játék, amelynek időbeli vonatkozásai is vannak, ahogyan azt a Veleméri középkori templom esetében is láthatjuk. Hangsúlyozta, hogy a fényt a sötétség ellenében tudjuk meghatározni; igazi sötétség nélkül nem átélhető a fény. Haris László a fényképészetről szólva elmondta, hogy minden feltételezéssel ellentétben a fényképezés sem a teljes valóságot reprezentálja; a fotóművészet használja a fényt, de ismernünk kell a technika határait is. Mengyán András a fény anyagi, mediális, tartalmi vonatkozásairól beszélt, bemutatva néhány kortárs műalkotást, illetve elmondta, hogy a látáshoz nem szükséges a fény. Mindhárom alkotó egyetértett abban, hogy a művészi alkotás sajátja az a belső látás, amelyben „formát és alakot nyer” a mű, ily módon a sötétség és a fény egymással szimbiózisban gondolható csak el.

Galambos Ádám izgalmas kérdésére, hogy a fény és a tisztaság milyen kapcsolatban lehetnek egymással, a meghívott művészek szinte egyértelműen mutattak rá arra, hogy a kettőnek a viszonya nem olyan egyértelmű, hiszen a fény teljes spektrumát kell figyelembe venni, illetve Czigány Tamás fontos megjegyzése volt a fényszennyezés jelenségére tett reflektálása, amely átalakíthatja a fényről való gondolkodásmódot.

Az est záró részében Bubnó Tamás vezetésével a Szent Efrém Férfikar előadását hallgathatták meg az érdeklődők. Elhangzottak az ortodox liturgiában énekelt fénnyel kapcsolatos énekek, úgy mint a húsvéti virrasztás alatt énekelt exaposztillárion műfajába tartozó fényének. A férfikar zsoltárfeldolgozásokkal, illetve az esti vecsernyén énekelt művekkel örvendeztette meg a közönséget.

Az esten, a két beszélgetés között közreműködött Hámori Gabriella színművésznő, aki többek között Kosztolányi, Pilinszky, Petri György és Nemes Nagy Ágnes verseit olvasta fel.

A Fény Nemzetközi Éve 2015

Az UNESCO, felhívva a figyelmet arra, hogy milyen fontos szerepet játszik a fény életünkben, 2015-öt a Fény Évének választotta. A Fény Évéhez kapcsolódó eseménysort az Európai Fizikai Társulat (EPS) kezdeményezte, s megszerezve az ENSZ és az UNESCO támogatását, világeseménnyé emelte a kezdeményezést.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek