HAJNAL GABRIELLA kiállítása az "ÉLŐ GOBELIN" sorozatban

 

A tárlat fővédnöke Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

 

Hajnal Gabriella főiskolai és az 50-es évek rajzai, festményei mellett a 60-as évektől napjainkig tartó kárpitművészeti munkásság legfontosabb, legkarakteresebb alkotásai - gobelinek és ezek színes tervei - kerülnek a falakra. Klasszikus, nagyméretű kárpitjai (Páva, Emberpár, Szüret, Péter és a farkas, Bizánc, Bukott angyal, Ádám és Éva, Szent Balázs, Jónás, Szent Ferenc, Carpe Diem, Csillagszemű juhász és a többiek) egyrészt a gyermekkor mesevilágát, az emberiség paradicsomi korszakát, másrészt a Biblia történeteit, a természeti környezetet hozza elénk a 20. századi ember reflexióival kísérve. A nagyméretű, dekoratív alkotások derűt árasztanak magukból, színei a fantázia léptékei között élő világ dédelgető melegét sugározzák, az élet idilli tájékát, ahol a természeti elemek és lények békés ártatlanságban férnek meg egymás mellett.

 

Panteisztikus szemléletű munkái emberközpontú, derűs és boldog világképről vallanak. Kompozíciói részletekben gazdagon kidolgozottak, mozgalmasak, gyönyörű színűek, minden tekintetben a gobelin dekoratív igényei szerint tervezettek és kivitelezettek.

 

Jankovich Júlia művészettörténészt idézve: Hajnal Gabriella műveiben „a legnemesebb esztétikum valósul meg: a szép találkozik az igazzal, a szem öröme a lélek örömével".

"Hajnal Gabriella kárpitművész 1951 és 1957 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult Hincz Gyula, Pap Gyula és Bencze László irányításával, de 1958 óta falikárpitokat tervez. A látszólagos festőművész–kárpitművész ellentmondást teljesen eloszlatja az elmúlt öt évtized munkássága, amely a képalkotás és a kárpitszövés tökéletes összhangjának, szintézisének megteremtése jegyében zajlott. A Péter és a farkas (1962-1966), a Kések (1968), a Vakok (1970), a Kilátás Északra (1976) és a Kilátás Délre (1977), a Text-île I-IV. (1980) című kompozíciók a 20. századi magyar textil Ferenczy Noémi iskolateremtő művészeti tevékenysége nyomán kibontakozott kárpitművészeti ágazatának meghatározó jelentőségű művei. Ezek az alkotások önnön értékein túl egy sokrétű, összetett, immár korszakokra bomló életmű törekvéseit is reprezentálják. A fent kiemelt (és ezen a gödöllői tárlaton közönség elé kerülő művek) azonban nem jellemezhetik és nem képviselhetik teljes gazdagságában az oeuvre-t, mert a művész nemcsak a hagyományos, a francia gobelintechnikával kivitelezett kárpitok mestereként lépett és lép fel, hanem az újító szellemű, a korszak nemzetközi és magyar textilművészeti törekvések megújító kezdeményezéseivel összhangban alkotott műveivel is. Hajnal Gabriella művészetének fő árama a kárpittervezés és a már-már autonóm grafikai értékekkel felruházott kartonok révén megvalósított kárpitszövés. A kárpitok hol a figuratív, hol az elvont, geometrikus hangsúlyokkal élő kifejezés, hol a képi mese, hol a szimbolikus összegzés, esetenként a részletező előadásmód, máskor a tömör, jelszerű megfogalmazás, egyes műveken a pompás színgazdagság, illetve a néhány színre redukált, visszafogott vagy feszült ellentétekben égő kárpitkolorit révén összegzik súlyos mondandóikat. A töretlen ívű, szüntelenül a teljesség-ideát ostromló életmű remekművű alkotásai az oly csekély és töredékes múltú magyar kárpitművészet hagyományainak éltetői és új aspirációkra rendkívül fogékony, leleményes továbbépítői."

Wehner Tibor művészettörténész

 

 

 

Forrás: Gödöllői Királyi Kastély és MTA